Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)
DR. SZÉKELY GYÖRGY
A német megszállás és következményei megroppantották az addig szépen alakult idényt. Nemcsak a műsor tartalma és színvonala emelkedett a korábi években látottakhoz képest, a színház funkcióját is kiterjesztette az új igazgató: délutáni ifjúsági, munkás- és katonaelőadásokon túl mintegy „kettős társulataként a pécsi műsorral párhuzamosan játszottak a közeli és távolabbi környéken (Vasas, Komló, Pécsvárad, SzentlŐrinc), hosszú évekre megteremtve ezzel a tájolás alapjait. Anyagi nehézségek mindig voltak, de a színház számíthatott a város segítségére. Sőt, a város maga is próbált további anyagi támogatást szerezni, pl. a szcenikai igények kielégítésére az időközben elhunyt egykori igazgató, Tolnay Andor pécsi eredetű díszlet- és jelmeztárának visszaszerzésével. Az évad vége felé a polgármester mégis kénytelen volt bejelenteni, hogy a színházat tovább nem tudja finanszírozni. Az alig elkezdett új működési rendszernek, amelyet az eredmények igazoltak, az 1944 márciusában történt és ettől folytatódó események adták meg a kegyelemdöfést. Ekkortól a színház látogatottsága negyedére csökkent, a bevétel elapadt, a légiriadók miatti korai, 6 órai kezdési idő alkalmatlansága, a gettózás eseményei, az általános háborús pszichózis háttérbe szorították a békebeli életmód maradványait. Székely ekkor már jórészt szerződtette tagjait a következő évadra, melyhez hivatalos megbízást kapott a várostól és ígéretet egy szerény kezdő kölcsönre. Az 1944/45-ös szezont épp csak elkezdték Pécsett (Kaposvár után), a front közeledtével a program megszakadt. E rövidke időben a nyilassá lett ügyelő, Radnóti István kikövetelte, hogy a szezont az antiszemita Dövényi Nagy Lajos Ártatlanok? c. uszító művével nyissák meg (ez lett később a Székely elleni támadások ismétlődő, konkrét érve). A november végén beálló játékszünet december 18-ig tartott, ekkor - a megszálló katonai parancsnokság kívánságára, de segítségével is - folytatódtak az előadások. A kijárási tilalom és közbiztonsági okok miatt eleinte délután fél 3, 3 órai kezdéssel tartották az előadásokat, karácsonykor és más ünnepeken olykor délelőtt is, aztán a helyzet lassú rendeződésével fél 4, majd március végétől fél 5, a nyári időszámítás bevezetésétől fél 6, májustól fél 7, 7 óra lett a kezdési időpont. Civil közönség a téli időben még alig volt, annál több orosz, bolgár, szerb katona járt színházba (a színlapok két nyelven közölték a műsort). Főleg miattuk a program a zenés műfajok felé tolódott. Klasszikus operettek mellett (Éva, Luxemburg grófja, Három a kislány, Lengyel vér) szériában ment az előző évek sikereiből néhány Erdélyi-operett (Csavargó lány, Sárgarigófészek, Cserebogár, sárga cserebogár.,.), a zenei anyag beszerzéséhez a szovjet kultúrtiszt adott segítséget. A színészek sebesültek javára, ill. sebesülteknek adtak műsort a kórházakban. Közben egy-két prózai vidámság (Bónyi Adorján: Hódítás, Fodor László: Érettségi, Vaszary János: A pénz nem boldogít) ért meg néhány előadást. Az igazgató az első lehetséges alkalommal feljött Pestre kapcsolatokat keresni. Közvetlenebb eszmei támogatást jelentett a város vezető értelmiségének (Janus Pannonius Társaság és baráti köre, a Pécsi írók, Művészek és Tudósok Szabad Szakszervezete) 595
