Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

ASSZONYI LÁSZLÓ ÉS KÜRTHY GYÖRGY

megkezdett és a következő évadokra. Asszonyi ezt követően levelet intézett a polgármesterhez: arra hivatkozott, hogy három év alatt vagyona elúszott a színházon, megérdemelné, hogy újabb esélyt kapjon, az elmúlt, keserves évekhez hasonló már nem következhet. Ajánlkozását nem vették figyelembe, egy év múlva vendéglőt nyitott a színház közelében a Nótás kapitány-hoz címezve. Az igen sok pályázó közül a város Fodor Oszkárnak adott megbízást 1927. január 27-én. Asszonyi felmentése és Fodor működésének kezdete között Pécs város „házi kezelés"-be vette a színházat: a színügyi bizottság három tagjára bízták a szervezeti-gazdasági irányítást, a művészeti vezetést pedig Danis Jenő főrendezőre. A társulat együtt maradt és folyamatosan játszott az átmeneti időkben. Asszonyi és Kürthy működésének második hónapjában olvashatjuk, hogy „működésük új korszakot jelent a Pécsi Nemzeti Színház történetében. Óriási áldozatok árán olyan hatalmas társulatot szerveztek, melyhez hasonló nincs több az országban" (Pécsi Színpad 1923. november 3-9 ), ami nyilván túlzás, de nem alaptalan. Mégis a Dunántúl 1923- december 21-i számából pl. megtudjuk, hogy az igazgatók „lelkes munkája és anyagi áldozata nem hozta meg a kellő eredményt. A közönség nem támogatja úgy a színházat, főleg a nívós daraboknál, ahogy kellene..." A jelenség ismétlődő említéseiben csak a tónus lesz egyre sötétebb. A Dunántúl 1926. április 4-i számában B. D. dr. „A színházak válsága" c. cikkében írja, hogy „a háborús gazdagok szórakozásaikban nem voltak válogatósak, így aztán új színházak, új szerzők, új darabok, új színészek léptek porondra. A háború után jött a szanálás... a régi színházlátogató közönségnek nincs pénze. Az általános gazdasági pangás a vidéki színházakat fokozottabb mértékben érinti... sok a külsőségekre fordított összeg... az operettnek van közönsége, de a prózának alig-alig... a város nem tudja olyan társulat fennállását biztosítani, melynek színvonala az igen magasra szabott közönségigénynek megfelel...", továbbá hosszú az évad, kiterjed júniusra is, holott december közepétől április végéig van csak igény színházi előadásokra stb. A három év során nem volt hiány vállalkozó kedvben, de vakmerő bőkezűségben, irreális bizakodásban sem. Asszonyinak szívügye volt az operajátszás (megfelelő énekesekkel), Kürthynek a prózai műsor. Közös évadjukban ez markánsan érvényesült, és utóbb Asszonyi törekvéseiből és Kürthy sűrű vendégszerepléseinek programjából - főleg az 1924/1925-ös évadban - is kiviláglik. Az első évadban 5 opera volt műsoron (Bajazzók, Pillangókisasszony, Rigoletto, Trubadur, A zsidónő), a másodikban 3 (Bohémek, Bánk bán, Hunyadi László), az utolsó évadban az Operaház utazó együttesének vendégjátékait kötötte le Asszonyi (minthogy 1925 nyarán a színügyi bizottság az opera-részleg megszüntetését javasolta a nagy költségek miatt). Nagy gondot fordított a műsor zömét kitevő operettek színvonalas előadására, ő maga is többnyire ezekben jeleskedett. A sikerek közt a legsikeresebb a nevével is összeforrt Nótás kapitány lett, az 1924. decemberi bemutató után évad végéig 38-szor ment, az 335