Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

NÁDASSY JÓZSEF

Karolina c. egyfelvonásosát és A fekete lovas c. művét, utóbbit 6-szor játszották. Molnár Ferenc Hattyúja a „színházi bojkott" idején 4-szer, a Színház csak 5-ször ment, az Égi és földi szerelem megbukott. Gábor Andor persona non grata lett, egy művét változtatott címmel (Ezüst pille - Aranypók) próbálták játszani, de több lap hangosan tiltakozott. Az avítt, de még tisztelt művek (Kaméliás hölgy, Folt, mely tisztít, Vasgyáros, Becstelenek stb.) közül kiemelkedik Parker A bíborosa, 14 előadást ért meg Gál Gyula vendégszereplésének és Remete Géza ziccerszerepének köszönhetően. A társulat az 1921/1922-es szezonban sokszor dicsért, nívós együttes volt, de ekkor is érvényesült a női gárda megszervezésének folyamatos gondja (pl. meghiúsult szerződés Kovács Júliával, Völgyi Nusival). Több jeles művész mindhárom évben tagja volt a társulatnak, pl. Borbély Sándor és felesége, a pályáját sikerrel kezdő Tapolczai Gyula, a rendezőként is igen aktív Remete Géza (1923 januárjától szerződött Budapestre), Ludwig Vilma énekesnő (miután férjhez ment állandó vendégként működött tovább), a megbízható László Imre, az egyre nélkülözhetetlenebb Danis Jenő, aki igazgatóhelyettes-titkárként is dolgozott, 1923 májusában pedig rendezői státusba került. Sajátságos viszony alakult ki a helyi kabarészínpadok, ill. fővárosi szerződések között ingázó Tihanyi Béla, Komlós Vilmos meg a Pécsett kabarézó Rónai Imre és a PNSZ között. Komlós két, Tihanyi és Rónai egy évadban tagja is volt a színháznak (e három évadon belül), de ha máshová szerződtek is, állandóan visszajártak fellépni. (Komlós banktisztviselőséggel is próbálkozott közben.) Értékes színpadi erők voltak Szintay Nándor és Kényes Manci, ők 1922-ben elcsatolt területre távoztak. Az 1921/1922-es évadban Pécsett indult el a siker útján Fejes Teri, nyomban el is szerződtették Pestre, a következő évben még Bellák Aranka sem tudta feledtetni. Az utolsó évadban került a társulathoz - Tihanyi Bélát pótlandó - Asszonyi László; felesége, Erdélyi Irma a hiányos női próza-gárdát erősítette. A karszemélyzet létszáma 12-12 fő, ill. 10-10 fő volt, de összetétele erősen ingadozott. A nagy fluktuáció a sanyarú megélhetési viszonyokat tükrözi. Mindig akadtak azonban helyi énekesek - gyakran a Pécsi Dalárda tagjai közül, - akik időszakosan segítettek a hiányok pótlásában. (Több név csak imitt-amott tűnik föl a szereposztásokban.) Nádassy minden évad végén hozott jeles fővárosi vendégművészeket - nagy anyagi áldozattal és kevés sikerrel. Beregi Oszkár fellépéseit 1921 júliusában még megvalósíthatták, 1922. május-júniusban Jászai Mari, Gál Gyula, Márkus Emília fellépései közül csak az utóbbi játékára telt meg tűrhetően a nézőtér. A hanyatló csillagok már nem vonzottak, de az igazgató csak őket tudta megszerezni. Vízvári Mariska még nem számított elég „nagyágyúdnak. A következő évben Fehér Gyula rendszeres szerepeltetésének antiszemita támadás vetett gátat, utóbb a dalénekesként jónevű Nagy Izabella, majd Pethes Imre, Ódry Árpád vendégeskedése következett. Tihanyi Béla, Komlós Vilmos, Rónai Imre - mint jeleztem oly sűrűn játszottak, hogy csak elvileg számíthatók vendégnek. 293