Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

NÁDASSY JÓZSEF

kiürítésére kötelezték az új Jugoszláviát, ám a szerb katonaság vonakodott kivonulni. A baloldali erök ezt kihasználva fokozták - jól ismert módszerekkel és stílusban - a hatalmi harcot. Már létrehozták a Nemzeti Tanácsot, 1920 nyarán megszerezték a közigazgatás irányítását (Linder Béla lett a polgármester), szervezték a munkásság, főleg a bányászok támogatását, maguk mögött tudva a megszállók rokonszenvét. A lakosság zöme passzív fegyelemmel tűrte a köztéri szónoklatokat, az utcán hangoskodó csoportok jelszavait, tudták, hogy mindez már nem tarthat sokáig. A szocialisták és délszláv szeparatisták közös tervét, a Pécs-Baranyai Köztársaságot a megszállás legutolsó napjaiban kikiáltották, de nyomban utána az antant parancsára megtörtént a szerb csapatok kivonulása 1921. augusztus 20-21-én. Másnap, 22-én bevonult Pécsre a Nemzeti Hadsereg. A város életét a háború alatt kezdődött gazdasági elnyomorodás egyre jobban megbénította, ami a következő zavaros években még fokózódott Az anyaországgal való egység helyreállítása után Pécs közhatalmi és gazdasági tekintetben is az ország szerves és természetes része lett ismét. Nádassy második pécsi direktorsága tehát egészen extrém történelmi fordulatok idejére esett. Az első és a következő két év homlokegyenest ellentétes politikai viszonyok között zajlott, de a második és harmadik év gazdasági gondjai is különböztek. A pénzromlás 1922-ben kezdett katasztrofális méreteket ölteni. Föltehetően szabadkai előélete miatt sem nézték jó szemmel Nádassyt sem a megszállók, sem a város baloldali, a megszállást fönntartani kívánó körei. Örökösen akadályokat gördítettek működése elé (pl. betiltott előadások; a színház rendszeres igénybevétele műkedvelő, mozgalmi stb. matinékra, estekre a legfrekventáltabb időpontokban), a sajtó minden igényesebb produkciót elhallgatott vagy lecsepült, ill. idealisztikusán elvont követelményeket támasztott. Nyári állomáshelyről szó sem lehetett, július 24-ig játszott a színház Pécsett. A következő hónapban változott a történelmi helyzet. Nádassy megszállás alatti, nemzethű magatartását Pécsett és országos fórumokon kiemelten méltányolták, ő is bizakodóbb lett: nívós, nagy társulatot szervezett, sok új darabot adott elő. A színház látogatottsága mégis gyorsan csökkent, a közönség - mint az országban mindenütt - mély depresszióba süllyedt. (Nádassy egyik jelentésében a színház iránti érdektelenség okai között említi a zsidó családok visszahúzódását, s hogy a helyzetet „a mai áldatlan felekezeti türelmetlenség teremtette meg".) A harmadik szezonban az általános megélhetési válfág mélyült el (több vidéki színház, társulat ekkoriban szüntette meg működését). Az igazgatót egyre több támadás érte, most jobbról, műsor- és színészpolitikája miatt. Amikor 1923-ban új pályázatot írtak ki a színházra, rajta kívül nem akadt komoly pályázó, de neki csak egyéves hosszabbítást adtak volna, amit - jogos anyagi és erkölcsi indokkal - nem fogadott el. Az ismételt és enyhén manipulált pályázaton már nem indult, a színház koncesszióját egy ambiciózus színész, Asszonyi László és a pesti Nemzeti Színház színésze, Kürthy György közösen nyerte el. Nádassy József színházi pályafutása itt és így ért véget. Színészként az utóbbi években csak ritkán lépett föl, annál 291