Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)

PÉCS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÉNEK KEZDETI SZAKASZA 1727-1848.

a kor divatszerzőin kívül szerepeltek Kotzebu e, Goldon i , Bel­lin i, Molier e és Schille r máig ismert művei is. Amilyen elhamarkodott volt a színház korai átadása, olyan elsietettnek bizonyült sajnos Sey Feren c és társulata iránti túlzott bizalom is. Alig két hónap leforgása után ugyanis a színigazgató ellen számos panasz merült fel. A Casino 1840 januárjában felszólította Se yt, hogy haladéktalanul változtas­son magatartásán. Az igazgató rendre elmulasztotta a próbák megtartását, színészeit nem fizette, s a Casino által kifogá­solt szereplőket nem volt hajlandó kicserélni. Hetente l-l dalművet kellett volna társulatával játszania, de ezt sem tar­totta be. Színészeivel több alkalommal bánt brutálisan, ugyan­akkor több előadást a Casino tudta nélkül tartott meg, s a be­vételt eltulajdonította. Ezt még csak tetézte, hogy fizetési kötelezettségének sem tett eleget. Végül is az igazgató ka­pott lehetőséget, hogy változtasson eddigi károsnak minősí­tett magatartásán, de csak újabb botrányokat halmozott fel az április végén bekövetkezett végleges elbocsátásáig. A Polgári Casino ugyanis felbontotta az igazgató szerződését és az évad befejeztéig a színházat a saját felügyelete alá helyezte. Má­jus végén ért véget az akár viharosnak is mondható első évad az új színház történetében. A Casino választmánya, okulva a dicstelen direktor okoz­ta kaotikus állapotokból, Schmidt Sándo r hírneves igazgatót szerződtette a színházához, aki egyben a Pesti Német Színhá­zat is vezette. Mivel ott anyagi problémái támadtak, szívesen fogadta el a felajánlott vidéki bizonyítási lehetőséget. Bár mindkét fél a lehető legjobb szándékkal igyekezett a pécsi nagyérdemű számára eleget tenni, Schmid t itt-tartózkodása na­gyon rövidre sikeredett az anyagi gondok miatt. Sajnos, az őt követő igazgatók és társulatok is sorra adták egymás kezébe a színház kilincsét. Nemsokára magyar társulatnak is tapsol­hatott a publikum. De a társulatok állandó létbizonytalansá­ga, a szűkös anyagi körülmények újabb vándorlásra késztették őket. És most kanyarodjunk vissza a 19. század elejére, s ve­LXXI

Next

/
Thumbnails
Contents