Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)
A SZÍNHÁZTÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS LELŐHELYEK ISMERTETÉSE
kellett hoznia a színház anyagi biztonságát szolgáló pénzalapot. Majd életre kellett hívni a színház társulatát, vezetőségét és az irányítási mechanizmusát is ki kellett dolgozni. Persze e feladatokból sokat magára vállalt a Pécsi Nemzeti Casino is. Ugyanakkor a valamivel több, mint egy évig tartó magyar teátrumot folyamatosan fenn kellett tartani, társulatának jó hányadát állandóan vendégművészekkel megerősíteni. E tevékenységeket jól tükrözik az e korban keletkezett Baranya Vármegye Közgyűlési Jegyzőkönyvei és a közgyűlési iratok. Ezek átvizsgálása során jól nyomon követhetőek a megyei szintű színházat fenntartó gyűjtőakciók és a szervezéssel összefüggésben hozott döntések. E rövid időre, a magyar színház támogatásakor, Baranya Vármegye Közgyűlése hasonló szerepkört vállalt magára, mint azt Pécs szabad királyi város közgyűlése tette a Deutsche Theater működtetése esetén. Pécs városa 1780-ban nyerte el a szabad királyi városi rangot. Ez azt jelentette többek között, hogy az önálló, feudális kötöttségeitől megszabadult városi vezetés az évtizedek folyamán lassan felépítette területi autonómiája alapköveit. Az itt közlésre került források egyetlenegy irat, azaz jegyzőkönyvi bejegyzés kivételével, mind ez időkben keletkeztek. Az időközben fejlődésnek indult későfeudális kori adminisztráció különböző fokozatai is jól megfigyelhetőek e forrásokon. Alakilag, de tartalmilag is e forrásokat jegyzőkönyvi anyagra és a város tanácsának hivatalában keletkezett, vagy oda eljuttatott iratokra bonthatjuk. Mindkét, e korban keletkezett irattípusra vonatkozik az a megállapítás, hogy ekkor még az iratok és a jegyzőkönyvek vonatkozási számai megegyeznek. Azaz, ha például 1815-ben 765. szám alatt iktattak egy ügyiratot, akkor ugyanezen szám alatt az 1815. évi közgyűlési jegyzőkönyvben is megtalálható az ügyre vonatkozó bejegyzés. A jegyzőkönyvekről, mint az egyik alapvető forrásról tudni kell, hogy kevés kivétellel az illető ügyeket meglehetősen szűkszavúan s tőmondatokban intézték el. Mégis a kötet nagyon fontos alapeleme e forrástípus. Hisz' az egyes ügyekkel kapcsolatos döntések, haXXIV
