Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

színészetünkről még csak elmondhatjuk, hogy a kívánt úton bizonyos mértékig előre jutott, vidéki színészetünkről azonban a legjobb akarat mellett sem állíthatjuk ezt. Ezen a helyzeten sürgősen változtatnunk kell, és különösen most, amikor fővárosi magánszínházak állami kezelésbe vételével egy újabb nagy lépést tettünk előre. Át kell szervezni vidéki színjátszásunkat is, nehogy a főváros és a vidék közti kulturális különbség még jobban megnagyobbodjék. a. Politikai szempontok

: a vidéki társulatok eddigi műsorpolitikáját a magánvállalkozó igazgatók nyereségvágya irányította. Ezért műsoraikban túlnyomórészt politikailag - sokszor erkölcsileg - meg nem felelő darabok szerepeltek (elsősorban giccsoperettek). Az 1948/49. évadban (ez év V. 31-ig) az összes vidéki színtársulat 4 273 előadásából 3 208 volt operett. A fennmaradó 1 065 prózai darabból összesen 198 előadásban mutattak be szovjet színművet. Példaképpen felhozzuk a következő darabokat, amelyek minden társulatnál úgyszólván állandóan műsoron voltak: Nóti Károly és Farkas Imre: Nyitott ablak Andai Ernő-Eisemann Mihály: Vadvirág Erdélyi Mihály: Mit susog a fehér akác? Somogyi Gyula-Eisemann Mihály: Fekete Péte

r. Hogy ez a műsorpolitika a munkásságnak és a dolgozó parasztságnak mennyire nem felelt meg, azt igazolja az előadások közönségről készült statisztikája, mely szerint a fenti időpontig 1 800 000 nézőből 2o % volt a munkás, 15 h kisparaszt, míg a fennmaradó 65 \ ezt a műsort kedvelő polgári réteg. 585