Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

nem is az a célja, hogy pécsi székhellyel egy IV. rendű társulatot tartson, amely a megnyirbált Baranya megyei társulat mellett egy magában véve életképtelen 20 km-es körzetben mun kálkodjék, hanem az a célja, hogy maga az I. rendű társulat járja be lehetőség szerint a pécs mellé megjelölt 20 km-es sávot, és az elérhető legmagasabb fokon terjessze a színművészeti kultúrát. Akár a IV. rendű társulat maradjon meg Pécsett, akár pedig a valóban túlszervezettnek mondható I. rendű társulat éljen tovább, elkerülhetetlenül veszélyes helyzetbe jut a pécsi színjátszás, mert a 63 tagból álló I. rendű társulat ereje nem lesz gazdaságosan kihasználható, viszont a vidéki kiszállások is akadályokba ütköznek majd, mivel az üzemanyag-korlátozások következtében a tervezett autós kiszállásokra aligha lehet tervet készíteni . A főosztály véleménye szerint az igazgató jóhiszeműen hibázott, amikor szakszervezeti nyomásra túlszervezkedett. Viszont a jogérvényes szerződések fenntartása anyagilag veszélyeztetni fogja a színház életképességét, tehát vagy az un. tájszínházi részlegnek kellene játszási lehetőséget biztosítani, hogy jövedelméből legalább önmagát fenntarthassa, vagy a Művészeti Tanács és Szakszervezet bevonásával olyan megoldást kellene találni, hogy a tájszínház játszási és anyagi rizikóját ne csupán a pécsi direktor kényszerüljön elviselni. Az igazgató véleménye szerint mintegy 80-90 000 Ft-ra tehető a színház jelenlegi szervezetének fenntartása, ebből visszatérül átlagosan, bevételenként 30-35 000 Ft, állami és városi szubvenciókból újabb 30 000 Ft, tehát pesszimisztikusan mintegy 759