Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)
a színház minden anyagi vonatkozása is, és megállapítást nyert az a körülmény, hogy a kiadási tételek egyszerűen nem redukálhatok. Ebben a helyzetben a legnagyobb meglepetéssel, a legmélyebb megdöbbenéssel és valóságos megrökönyödéssel olvastam Miniszter úr legutóbbi leiratát, amely egyfelől a fenti most említett értekezleten Bóka államtitkár úr által kifejezetten egyszeri alkalomra gyors segélyként személyesen átnyújtott 4 000 forintot is beszámította a november havi szubvenció összegébe, másfelől - ami még sokkal fontosabb és tetemesen méltánytalanabb a november havi összes szubvenciót, a 4 000 Ft-os gyorssegély összegét is beleértve összesen 12 000 (!!) forintban állapítja meg, szemben az e hónapra juttatandó 18 000 Ft-tal. Ebből én a következőket tudom megállapítani és következtetni: a szezon elején megállapított 200 000 Ft-os szubvenció bármikor a szezon folyamán redukálható, éspedig redukálható bármilyen összegre, de továbbmenőleg ki vagyok téve annak is, hogy a város által megszavazott szubvenció összege is redukció alá eshet, ha a város arra az álláspontra helyezkednék, hogy ő az állam által nyújtott szubvenciónak csak a felét tartozik mindenkor részemre nyújtani. Az állam által nyújtott novemberi szubvenció eme 33 Vos csökkentése tehát nyílván azt fogja eredményezni, hogy a város is egy ilyen mérvű, tehát 33 °-Í-OS érvágást fog ejteni az általa juttatandó szubvenció összegén. Én viszont abban a helyzetben vagyok, illetve kell, hogy maradjak, miképp kiadásaim és kötelezettségeim redukálására és mérséklésére egy 1/2 %-ig sincs módom. Legyen szabad rámutatnom mély tisztelettel arra, hogy a 639