Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

tagjai részt vehetnek a városi alkalmazottak déli étkezésein. A kisebb fizetésüek még ily módon sem tudtak élelmezésükről kielégítően gondoskodni. A ruhamosatás, vasaltatás, átalakítás stb. pedig olyan terheket róttak a nagyobb fizetésűekre is, hogy ezek szintén éhesen végezték azt a megerőltető munkát, amelyet a színház felfokozott üteme rájuk rótt. December 19-én végre megállapodás jött létre az igazgató és a társulat tagjai között, 1946. január hó 15-ig tartó ideiglenes érvénnyel. E szerint a közterhek, dologi kiadások és az igazgatónak a felszerelés használatáért járó 7 % levonása után fennmaradó összeg felosztásra kerül a tagok és alkalmazottak között, korábbi fizetésüknek megfelelő arányban. A társulat a műsor összeállításába is beleszól. E megállapodás ellentétben van a színigazgatói engedély ama határozott kikötésével, hogy az igazgató társulatát haszonrészesedési alapon nem szervezheti. Anyagilag ez a megoldás, a látszólagos előnyök ellenére, bizonytalanságot okoz: lehetetlenné válik a tartalékolás a gyengébb üzletmenet idejére, és arra az egy hónapra, amely alatt a színház nem működik. A megállapodás művészileg káros volta máris mutatkozik: a társulat a jövedelmezőbb operett előadását szorgalmazza, az igazgató viszont áthárítja a felelősséget a helytelen műsorpolitikáért a társulatra . A műsor és az egész színházvezetés ellen művészi szempont ból egyébként is súlyos kifogások emelhetők. A társulat megromlott légköre egyrészt, az igazgató elkedvetlenedése más oldalról, szomorú eredményhez vezetett. A társulat létszáma a szezon610