Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

kezdet óta erősen megcsappant. Az igazgató nem adta föl azt az egyébként rendkívüli méltánylást érdemlő vállalkozását, amelylyel a Csokonai Színház mellett állandó irodalmi kamaraszínházat tart fenn. A színészek azonban hallatlan mértékben igénybe vannak véve. A két színházban a darabok előkészítésére 4-5 próba áll rendelkezésükre. E ponton feltétlenül súlyos felelősség terheli az igazgatót, aki nem gondoskodott a társulat megfelelő kiegészítéséről, s ezáltal maga segítette elő olyan légkör kialakulását, amelyben komoly művészi munkáról nem lehet szó. Ezen a helyzeten azonban csak rontani fog a konzorcionális jellegű megállapodás, amely a felelősség megosztásával további bizonytalanságot, zűrzavart, esetleg teljes felbomlást okozhat. Tisztelettel javasolom, hogy a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete határozottan és ismételten leszögezett álláspontjának, valamint a színigazgatói engedély rendelkezésének megfelelően ez a megállapodás ne hagyassák jóvá. Referens a Miniszter úr döntésének megtörténtéig is mindent elkövet, hogy az igazgató és a társulat közt a normális viszonyt helyreállítsa. Megtette az előkészítő lépéseket oly megállapodás létrehozására, mely a színészeknek magasabb fix jövedelmet, vagy pedig a minimális fix gázsin felül osztalékot jelentene. Referens figyelmeztette a színház igazgatóját arra, hogy társulatát ki kell egészíteni,s különösen a prózai tagozat felerősítésére kell gondot fordítani. Az igazgató a színházat általában rentábilisnak jellemezte, de rámutatott arra a rendkívüli nehézségre, amelyet a közüzemi szolgáltatások hosszabb ideig való elmaradása(pl. legutóbb tíz 611