Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

a városban, előadásokat tehát úgysem lehetett volna tartani. December 13-án a legalacsonyabb gázsi karszemélyzet részére 69 300 P volt, a színészeknél pedig 74 300 P. A legmagasabb színészgázsi 192 000 P-t tett ki. Ehhez az alapgázsihoz december hóban a következő segélyek járultak: 50 %-os beszerzési és 50 %-os karácsonyi segély; ha a szerződéses viszony továbbra is fennmaradt volna az igazgató és a társulat között, az igazgatónak a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete intézkedése értelmében újabb 50 %-ot kellett volna még kifizetnie, s ehhez járult volna az igazgató által felajánlott külön 50 %-os segély. A legalacsonyabb gázsi ily módon december hóban 207 900 P-t, a legmagasabb pedig 576 000 P-t tett volna ki. A színházban a legmagasabb helyár december hó 13-án adók nélkül 2 600 P volt, a legalacsonyabb pedig 500 P. A színház maximális bevétele előadásonként 1 250 000 P. A havi gázsistand 6 000 000 P. Havonként 34 előadást számolva maximális bevétel 42 500 000 P, ennek 60 %-át, mint tényleges bevételt számítva 25 000 000 P. Ez összegnek a személyi és dologi kiadások kb. felét emésztik föl, de ebből kell viselni az igazgatónak a közterheket és a rendkívüli segélyek költségeit is. Az igazgató dec. 13-án 3 600 000 P többletet mutatott ki, az esedékes közterhek levonásával ez a többlet - szerinte - deficitbe csap át. Másrészről meg kellett állapítani, hogy a szerződés felbontását megelőző hetekben a színészek valóban nyomorúságos anyagi helyzetbe jutottak. A színház a fizetésen kívül természetbeni juttatást egyáltalán nem tudott biztosítani számukra. Az igazgatónak csupán annyit sikerült elérnie, hogy a társulat 609