Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

hogy ezt bárkinek is bejelentette volna, eltávozott Debrecenből. Kollégáinak vallomása szerint fizetéséből nem tudott megélni, annak ellenére, hogy mint a társulat szubrettjének gázsija a legmagasabbak egyike volt. Beleznay színigazgató közvetlenül az eset után magához kérette a társulat megbízottait, kifogásolta a meglazult munkafegyelmet, és kijelentette, hogy aki nem hajlandó "becsületesen dolgozni", annak kész felbontani a szerződését. A társulat képviselői leszögezték, hogy gázsijukból a legszükségesebbekre sem futja, a kisebb fizetésüek szó szerint éheznek, és kérték az igazgatót, hogy az addigi illetményeket 100 %-kal emelje föl. Beleznay rámutatott arra, hogy ő a kollektív szerződés előírásainak eleget tesz, az abban megszabott minimális gázsinál kevesebbet senkinek sem fizet. A társulat, amelyben hosszabb idő óta elkeseredett hangulat uralkodott az igazgatóval szemben, úgy határozott, hogy valamennyi szerződést felbontják. Ennek szóbeli bejelentése dec. 13-án meg is történt. A további tárgyalások folyamán a színigazgató felajánlott a szakszervezet által előírt rendkívüli segélyeken kívül külön 50 hos segélyt. A társulat továbbra is ragaszkodott a 100 %-os gázsiemeléshez, hivatkozással arra, hogy két ízben is történt helyáremelés, anélkül, hogy az alapfizetések emelkedtek volná. A színigazgató kijelentette, hogy ilyen méretű emelést a színház üzletmenete nem bír el. Megkísérelték a nehézségeket új tőkés bekapcsolásával kiküszöbölni, a közbejött pénzlebélyegzés azonban a vállalkozót visszariasztotta. A társulat, a zenekar és a műszaki személyzet ily módon beszüntette a munkát. Ugyanekkor az áramszolgáltatás is szünetelt 608