Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

sulatok művészi nívójának emelésére azt javasolta, hogy kötelezzék a színigazgatókat arra, hogy az évad elején egy hónapot kizárólag próbákra, felkészülésre fordítsanak és ez alatt a Színháztudományi Intézet jegyzékében szereplő prózai darabok közül négyet tanuljanak meg, és előadásra készítsenek elő. Ennek fejében erre az időre az összes személyi kiadásokat az állam fedezze. Javasolták továbbá, hogy a nagyobb színházak egyegy prózai rendezőt szerződtessenek a Művészeti Tanács által javasoltak köréből, ezek fizetését egész éven át államköltségből biztosítsák. Az élő magyar színpadi szerzők javasolt darabjainak műsorra tűzése esetén a jogdíjat az állam fizesse meg. Végül javasolták, hogy a fentieken kívül a kiutalt szubvenció díszlet és jelmez beszerzésére legyen fordítható, s ezek kerüljenek állami tulajdonba.^ A Vidéki Színjátszók és Színigazgatók Testülete viszont azt kérte, hogy az állami szubvencióból fizetéseket és közterheket is fizethessenek, és az évad első havi teljes rezsijét (kis színházaknál az első negyedévi kiadás összegét) is megkaphassák államsegélyként. Végül kompromisszumos megoldás született: az állami támogatást a fizetési kötelezettségek teljesítésével és a művészi nívó fokozásával kapcsolatos feltételekhez kötötték.

9 1947-ben minisztériumi döntés született"^ a vidéki színtársulatok állami segélyezésének új rendjére. E szerint a szubvenció odaítélése a művészi teljesítmények figyelembevételével vei, pontozás alapján történt. A pontozást a beküldött havi műsorkimutatások, továbbá a Művészeti Tanács és az ügyosztály 10