Márfi Attila: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1849-1886 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)
A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ IGAZGATÁSI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE 1886-1949 KÖZÖTT
összes nemzeti színházának szellemi-művészi segítségéről a budapesti Nemzeti Színháznak kötelessége gondoskodni. Ez a tisztán művészeti jellegű pártfogás néha konkrét anyagi segítségben is megnyilvánult, de elsősorban a sokat bírált prózai tár sulat színvonalának emelésén fáradozott szoros egyetértésben a polgármesterrel. A Színügyi Bizottság és Pécs Város Tanácsa testületi irányítása mellett 1943 nyarától egy ún. ad ho c bizottság is bekapcsolódott a színügyi irányításba; mivel 1942ben megkezdődött a színház teljes belső átalakítása, elsősorban a műszaki fejlesztéssel foglalkozott. A századfordulóra tehát már kialakult a város színügyeinek igazgatási-szervezeti mechanizmusa, melynek modellje alapvonalakban 1949-ig szinte változatlan maradt. Változás inkább csak a színház közvetlen vezetésében történt. A PNSZ bérleti rendszerben működött: a városi tanács 3 éves időtartamra pályázatot írt ki a színház bérletére, s a pá lyázatok beérkezése után választotta ki a legígéretesebb jelentkezőt, aki koncessziót kapott. A megkötött szerződések mutatják, hogy 1914-ig a város meghatározott (nem nagy) összegű pénzbeli támogatást is vállalt. Az összeg egyre csökkent, viszont az alkalmi segélyek egyre szaporodtak. 1914-től a konzorciummá alakult társulatnak fizetnie kellett a színház használatáért, de valójában a város és a színház gazdasági kapcsolata elég áttekinthetetlen lett és maradt 1920-ig. Ekkor ismét életbe lépett a korábbi pályázati rendszer. Volt rá példa, nem is egy, hogy az igazgató bérleti jogát (Fodor Oszkárét) pályázat kiírása nélkül hosszabbították meg. Válságos időkben rövidebb időszakokra is adtak ki megbízást (pl. 1917-ben, 1937ben). Annyi bizonyos, hogy 1939-ig a színház működését elsődle gesen meghatározó tényező az igazgató tőkeereje volt. A színház társulatát állandó gazdasági problémák fenyegették, olykor az összeomlás, amely leginkább 1926-ban éreztette legfenyegetőbben a hatását. Az akkori színigazgató ellen végrehajtást rendeltek el, majd szerződését is felbontották. A színházat ideiglenesen egy háromtagú ellenőrző bizottság ve29
