Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Jegyzetek

van, az előadások dícsérhetők. Ibsen Nór

ájában Angya

l Ilus címszerep-alakítása marad emlékezetesen jó; a Hamle

tben Soml

ó Sándor aratott sikert "a szokottnál intelligensebb közönség" előtt. - Persze, az sem közönségcsalogató, hogy nyári zápor esetén a tetőn kopog az eső s így alig hallható a szöveg, és még kellemetlenebb, ha be is csorog a víz a nézők nyakába - az immár teljesen elavult fabódéban (jún. 15). - De minden rossz emléket elsöpört Jásza

i Mari négy vendégjátéka. A nagy tragika hatalmas művészi erővel, fenségességgel, szenvedéllyel adott játékát "méltán keretezte be a társulat". A Méde

ával kezdett, Stuart Mári

ával folytatta, majd következett Rákosi Jenő Magdoln

ája, s végül Deborah híres szerepe. Természetesen járult mindehhez a hivatalos fogadás, ünneplés, a női ipariskola hímzett szalagjának átadása (J. M-nak, a magyar színpad büszkeségének - a nyíregyházi közönség, 1890. június 30-án" felírással). Mindez azonban inkább csak hivatalos, nem oly bensőséges és széleskörű, mint Blaháné esetében. Bár azzal növelte népszerűségét Jászai, hogy utolsó fellépte a "karszemélyzet" javára rendezett jutalomjáték is egyben (jún. 22, 29). 132/a. Halma

y határtalan bizalma a jóistenben nem hatotta meg az illetékeseket: a rozoga színkörre nem adtak játszási engedélyt 1891-ben. 136/b. Kömle

y már akár a főgimnázium tornacsarnokát is szívesen kibérelné, - de ezt sem kapta meg. így előbb le is mond jöveteléről (Nyv 1891. okt. 25.). - Egy hónappal később azonban, a Központi vendéglő nagytermében - nagy költséggel 192