Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Jegyzetek

színházi esték a nagyvendéglőben zajlottak le alkalmas körülmények közt, de az leégett. (Ez a központ

i szálloda minden bizonynyal a máskor Európa néven ismert fogadó: ez volt az egyetlen ilyen cég, amelyik emelete

s házban működött.) Az újságíró ezt merészségnek, példátlan vállalkozásnak itéli: lehetetlen, hogy a kis teremben játszva megélhessenek, - ráadásul "a társulat névsora is keveset ígér" (Nyv 1889. dec. 29). - A háztulajdonos és a bérlő figyelmeztet, hogy ebbe az emeleti tanácsterembe csak 250 személyt engedjenek be, hiszen annak területe 168 m , ide pedig az említettnél többen nem bocsáthatók be életveszedelem nélkül .(V.B. 186. K: 112/1890). - Végre újév után, negyedikén kezdenek játszani, de a színészek kellékhiánya, a színtér gyengesége, a közönség közönye nem sok jót ígér (1890. jan. 12). Kétheti nyomorúság után kényszerülnek a távozásra. Persze "télen más szórakozás szokásos: disznótorok, név- és születésnapok szezonjában nem élhet meg a színtársulat" (jan. 26). 122/b. Miután hosszú huzavona után eldőlt, hogy Ar

ad

i Gerőnek egyébként télen Aradon működő társulata jöhet, az újságíró latra veti a vállalkozás anyagi kilátásait. Az 55-60 személyes együttes havi fixfizetése 4000 ft, ehhez esténként min. 50-60 ft a rezsi, így a havi kiadások 50D fton feljebb rúgnak, vájjon meg lehet-e ennyit keresni Nyíregyházán (Nyv 1890. máj. 4, 11).. - Egy héttel később "az érdeklődés szép eredményeként" tudhatjuk meg, hogy eddig má

r 11 páholyra és 22 támlásszékre jelentkezett bérletelőfizető (máj. 18). - Vissza-visszatérő téma a közönség közönye, bár jók a színészek, a statisztéria helyén 191