Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Jegyzetek

igyekezzék öltözetével a szerep karakteréhez közelíteni, ne pedig attól eltávozni: mert hogy képzelhetünk mi el egy Frigyesi Ldrikát fér.yes magyar vállal Máli helyett a Kérőkben? Lidi (

Fejé r n é ) mind helyesen öltözött, mind szerepét tucíva jól játszott, Károly (

Szigethvári

) hangja alamizsnáért csengő szegényt tüntete oly annyira, hogy lehetetlen vala szegény szerelmét nem szánnunk. Perfcldi (Fejér

) a deák kitételeknek helytelen kimondásával a deák nyelvben járatlanságot árulá el, s csak öltczete a jánlá valamenryii e. B. Szélházi (

Szaklányi

) bár csak a mívelt Franciaországot ismerő, s világot tapasztalt ifjút ne adta volna oly pórneműleg. - Margit (

Eliza

) nagyon érezteté, hogy a sze^ rep csak szükségből adatott neki, mivel Szilágy in

é, ki az Hlyeket megelégedésig játssza, betegen feküdt. Eliza hasznos egy színe'sznő lesz, csak igyekezzék rragát inkább naiv szerepekben tökélyesíteni, s mind olyat kikerülni, mi nem neki való. Bents

ik (Felföldi inasa) meglehetősen játszott. Nov. 2-án a "Hajótörés-!, szenvedők, vagy az atyai részrehajlás" adatott. Emilja (

Lujza

) játéka tűrhető, de tarka cicruhája a Három kis pén

z primadonnájára emlékeztetett, ki ugyanegy ruhában ma Ariadnét, holrap Stuart Máriát képes ábrázolni. Bcshalmit Szilágy

i játsszá. Barnulva csudáltuk a szírészben, ki nem í]y szerepek adásával nyerte tizoda!munkát, az érzékeny atyát, ki fia elvesztésén érzett keservét oly szívrehatólag tünteté, hegy minden szülő, ki gyernt

;ke által bcldogságát elérni remi'ryli, méltán könnyekre fakadhatott; végre 10 esztendővel azelctt általa elűzött szeretett fia feltalálásán mutatott 172