Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Jegyzetek

érzete, és borzasztó álmából, midőn fiát látni képzelte, felébredése, oly inditólag hatottak a nézőkre, hogy mindnyájan, a színésszel együtt elérzékenyülve könnyeket törlénk. Babér az oly színésznek, ki saját valódi érzetének kinyomásával festi előnkbe a szépet, a jót! Sándor (

Fejér

) igyekezett ugyan a jószívű fiút tehetsége szerint előállítani, de tompa hangja célt nem érhetett. Lajos (

Szaklányi

) a tékozló s elvetemedett fiúba Szélházit képezé; Imre (

Szigetvári

) a túlságig vitte erőltetett komikai fogásait. Nánki (

Fejérné

) mulattatott, csakhogy szerecsenfiú létére európai fehér-piros ábrázatja sehogy se hitetheté el velünk, hogy ő szerecsenországi ; különben itt is a helyén volt. Centurio (

Iván

) hagyná bár el azon csüggedező inhajlásokat, s akcióit mérsékelje; idővel így lehet belőle valamit reményleni. (

Belohorszk

y Ferenc közli SzSz 1934: 49-5G.) b/ 1834. évf. 101. szám; december 18. "Nyíregyházán, nov. 5-én gróf Zrínyi Miklós halála jött színpadra Fejér jutaimi játékául, Korne

r után m. Petrichevich Horvát

h Dániel fordítása szerint. Rég vártuk a honi emlékezetes történetet; dugva is lett a színterem, de várakozásunk csalva. - Fejé

r Szolimánt, a XVI. század hősét, mind teste hiányával, mind szavának suttogó hangjával, mind öltözésével éppen nem képezheté, hozzájárulván szerepének általános nem tudása. Mechmet (

Iván

) , Levi (

Szigethvári

) meglehetősen iátszának; de Aliportuk, Ibrahim beglerbég, már Sziget ostroma előtt bizonyosan a Dunába haltak, mert csak a cédulán láthattuk. - Zrínyi Miklóst Szala

i oly erőltetett feszengéssel, s idomtalan lármával adá, hogy Sziget védőjeit nem annyira te173