Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Téma- és várostörténeti ismertető - Az 1813-1845. évek

lása volt. (Lásd: Korokna

y Gyula: Nyíregyháza művészettörténeti emlékei Nyh, 1971. pp. 15-16.) Az épület is kibővül: az idők folyamán csak a földszintessége maradt meg és a nádfedele,és az ablakain a rácsos díszítés és védőfelszerelés, az állása később kőből készült, és 100 ló befogadását is vállalhatta. Nagytermének díszítése, ékítése, karbantartása, a tükröknek és lusztereknek megújítása állandó programpontja a gazdasági tárgyú értekezleteknek a városházán. A földesúri időkben maga a város kezeli, a privilégium elnyerése után azonban már bérbeadják, s a kocsmáltatási joghoz hozzátartozik a nagyterem célszerű hasznosítása is. Ezért olvashatjuk, hogy a jelentkező társulatoknak csak a játsz

ás

i engedélyt adja meg a tanács, mert a terem használatá

t illetően a bérlővel kell megegyezniük. Hasonló okokból mindig elutasítják a farsangr

a érkező társulatokat, mert akkor van a bálok ideje, és a városban ez az egyetlen olyan hely a szabadságharc előtt, ahol a nóbelbálok megrendezhetők: így a terem nem kapható meg bérbe. Óvatos városatyáink jellemző intézkedése, hogy a közben elkészült új városháza (a mostaninak előz

ő, földszintes változat

a) épületébe nem engedik be a színházat, mert a szép új épületet, a termet, az a közönség nyilván megrongálná. Ennek az adattárnak az összeállításánál s az egész, tervezett munka elvégzése során ezentúl is fontos szempontunk, hogy a színháztörténeti, levéltári forrásoknak a várostörténeti tanulságait is szeretnénk levonni. Ez indokolja azt az eljárást, hogy az előkerült jegyzőkönyvi vagy levelezési szövegeket csak kivételes esetben kivonatolom, amikor a kacifántos fentebb stil 10