Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)
Téma- és várostörténeti ismertető - Az 1813-1845. évek
semmitmondó frázisai vannak többségben az adott helyen: egyébként szószerinti idézeteket hozok. Ilyenkor a fogalmazás egyegy fordulata, az indokolás elósorolása, a hivatkozás meganynyi jellegzetes adatot tartalmaz akkori városi elődeink életéről, felfogásáról - olykor nem a legelőnyösebb oldalukról is. Jeles várostörténeti érdekessége és értéke az adattárnak az a hé t tételben emlegetett tény, hogy 1828-1844 között nem egyszer néme t színtársulatok is jártak itt, olykor két hónapo n át is. Városi polgársá gunk alig van ebben az időben; egyelőre rejtély, hogy ily hosszú időn át, nem is egyszer, milyen városlakóknak tarthattak néme t színielőadásokat. (Az evangélikus templomban voltak ebben az időben német istentiszteletek!) Az is elgondolkodtató adat, hogy a 22. tételben a város nótáriusa azzal tér ki a játszási engedély megadása elől, hogy nagy a pénzszűke, ráadásul a meginduló tavaszi mezei munkák miatt £ tanyákon elfoglalvá k, nem érnek rá a városlakók. Vajon ez azt jelenti, hogy a bokortanyák lakói egyébkén t a színházat fenntartó közönség tagjai? Megmutatkozik a város bürokratikus szűkkeblűsége, amikor a tüzelőhiányt szenvedő színészeknek nem hajlandó egy szekérke forgácso t adni, még pénzért sem, arra hivatkozással, hogy nincs(! ) a városnak fája, forgácsa.... (28.tétel). (És ebből a szempontból érdekes a 37. tétel is.) Pifk ó Péter említett összeállításából kitűnik, hogy nem ismeretlen az a szokás, hogy a huzamosabb ideig itt játszó társulatoktól legalább egy, a hatóság által kijelölt színdarabot, a megadott időpontban helyi szociális célokra játszanak. Ezt a szokást nálunk is bevezet11
