Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
önkéntes adakozás - mint a korabeli kulturális mecenatúra egyik elterjedt, leginkább ismert formája - éveken át (1802-től 1808- ig) folyt. 1803-ban - ugyancsak egyéni ajánlásból - telket vásároltak,; majd miegkex’dődött a színház építése is, amelyet 1807 22 nyarán a pénz hiánya miatt félbe kellett szakítani. A színházpártoló fő- és köznemesség, tisztviselői kar kénytelen volt belátni, hogy az egyéni, önkéntes adakozás nem célravezető módszer, ily módon nemigen gyűlik össze (vagy ha igen, rendkívül hosszú ideig gyűlik össze) a játékszín felépítéséhez szükséges pénzöszszeg. Ezért fordult volna a színházi bizottság már 1809-ben is a közel másfél évtizedes szünet után összehívott országgyűléshez 23 segítségért. Ekkor azonban a nemesi felkeléssel volt elfoglalva a diéta, a színjátszás ügye szóba sem került. A folytatólagosan összeült országgyűlésen, 1810-11-ben viszont újabb jelentős lépés történt. Már a vármegyei követi utasítások egy része is sürgette a játékszín felállítását; némelyikük a rovatolás (a pótadó) lehetőségét is felvetette. Az 1811. február 18-i ülésen a rendek kimondták: az országgyűlés kötelességének érzi a színházról való gondoskodást, a félbeszakadt építkezés folytatása megkívánja a diéta hathatós támogatását. A szükséges teendők (a számadások megvizsgálása, a költségek felmérése) elvégzésére egy, a különböző rendek képviselőiből összeállított 18 tagú bizottságot küldtek ki, amelyet pár hónappal később, augusztus 9-én véglegesítettek, mint a kolozsvári játékszínre és színtársulatra felügyelő országos színházi bizottságot.^4 E deputáció javaslatára 1811. június 26-án az orsággyűlés úgy határozott, "hogy itten Kolozsváratt a nemzet tekintetének is megfelelő national, a magyar theatrom mennél hamarább felépíttessék, és az ezen hasznos s a nemzet dicsőségivei is egybenköttetett célnak kivitelére szükséges költség egyenes felosztás 23által az ezen hazabéli nemes birtokosok által fizettessék..." Figyelemre méltó, hogy akkor már a hasznosság (a magyar nyelv és az erkölcs pallérozása) mellett a nemzeti dicsőség demonstrálását is hangoztatták. Bizonyára nyomatékos érv volt ez a vitában is, s hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi rendek nemzeti párt— fogás alá vették a kolozsvári színházat é’S a megkezdett játék329 I
