Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
színi építkezés befejezésére országos rovatait rendeltek el. Voltaképpen nem volt ez országos kivetés, hiszen csak a közvetlenül érdekelt magyar és székely nemzet nem-adózó rendéit kötelezték pótadó, latin nevén subsidium (segedelem) fizetésére, az 1809-es insurrectionalis összeírás alapján. Ez a későbbi, reformkori magyarországi kifejezéssel kötelező ajánlásnak nevezett forma az 26 eredeti, augusztus 9-én részleteiben is megerősített elképzelés szerint tetemes összeget - 100.00Q forintot - bocsátott volna a színház, illetve az építkezést irányító új bizottság rendelkezésére; alighanem fedezte volna az építés hátralevő részé-i nek kiadásait és még a színtársulat folyamatos támogatására is maradt volna pénz. Az ugyancsak 1811-ben elrendelt devalváció következtében azonban ez a summa egyik napról a másikra egyötö-27 déré, 20.000 forintra csökkent. Ráadásul az uralkodó nem engedte, hogy a fiscalis és papi birtokok után is felszedjék a kirótt összeget, így a fenti mennyiség újabb 4.000 forinttal kissebbedett. Talán itt kell megemlíteni, hogy a bécsi udvar mind ez ideig közvetlenül nem szólt bele az erdélyi színházpolitikai vitákba. Igaz ugyan, hogy 1791-ben megakadályozta a színház - mint nyelvművelő eszköz - szükségességének törvénybe iktatását, de ez nem a színjátszás, hanem a magyar nemzeti mozgalom egyik legfőbb célkitűzése, a magyar nyelv térhódítását szorgalmazó törvényjavaslat egésze ellen irányult. 1795-ben nem volt szükség uralkodói jóváhagyásra, mert "csak" országgyűlési határozatot' hozták. 1812-ben - amikor az érintettek panasszal fordultak a fejedelemhez - sem a rovatolás tényét kifogásolta az udvar;' ezt nem is tehette, mert a törvények értelmében ez az erdélyi diéta hatáskörébe tartozott. Jogában állt viszont a fiscalis és papi jószágok külön adózását megtiltani, és élt is ezzel a jogával. Az országgyűlésen megszavazott rovat., beszedésére a Guber-29 hiúm 1811. október 11-én bocsátotta ki rendeletét. A magyar vármegyék, vidékek és a székely székek nemesei által kötelezzen fizetett pótadó lassan gyűlt be, és ezt néhány város önkéntes adománya sem tudta idejében ellensúlyozni. 1814-ben még közel 4.000 forint hiányzott^, sőt még 1842-ben is volt hátralék. 330
