Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
az alapítás időszakában, mind a későbbiek során ott találjuk mellettük a haladó gondolkodású, anyagi áldozatra is kész köznemeseket, főleg azokat, akik hivatalnokként vagy más értelmiségi pályán dolgoztak. A köznemesség színházpártoló akarata azonban inkább a kollektív, testületi formákban nyilvánult meg: a diétái állásfoglalásokban és az országos rovatolásban. A támogatás és az irányítás szempontjából egyaránt fordulatot hozott a kolozsvári színjátszás történetében az 1794-95. évi országgyűlés. A rendek 1795. március 20-án megbízták Fekete Ferenc királyi hivatalost, egy, a színészet állandósítását szolgáló tervezet kidolgozásával. Pár nappal később, március 28-án már jóvá is hagyták az alapos, korszerű, Kelemen László korábbi színházépítési tervét is felhasználó'*'6 plánumot. Az összeállító egy színház felépítésére és egy megfelelő, hivatásos társulat felállítására tett javaslatot, felvázolva az ehhez szükséges költségeket. Számvetése a folyamatos működtetéshez elengedhetetlen tőkét is tartalmazta (ennek kamataiból pótolták volna a bevételi hiányokat). Számolt az írói díjakkal is, azaz nemcsak a színészet, hanem a szlnműirodalom fejlesztésére is gondolt. Szerinte a kívánt összeget - 30.000 forintot - önkéntes adakozással célszerű összegyűjteni; ugyanígy vélekedtek a diéta tagjai is. A tervezet elfogadásával egyidőben a rendek egy, az országgyűlésnek felelős igazgató választmányt, ún. országos színházi direkciót (vagy bizottságot) is kiküldtek azzal a feladattal, hogy a begyűlő pénzeket kezelje, a játékszín felállításáról és gyarapításáról gondoskodjon, a színtársulatra felügyeljen. A választmányba a diéta három tagot nevezett ki, a további kettőt pedig a Gubernium delegálta; az összetétel a színházpártolás korabeli gyakorlatát, arányait tükrözte: négy főnemes és egy köznemes került a testületbe.*^ Az országgyűlési határozat megszüntette a kolozsvári színtársulat korábbi jellegét, a magánvállalkozásszerű formát és túllépett a hatósági, állami ellenőrzés addigi rendszerén is: a színjátszást országos felügyelet alá vonta, a diétának, vagyis a politikai vezetőréteg, a kiváltságos rendek képviseleti szervének rendelte alá. A közvetlen irányítást egy választott testületre bízta, s ezzel létrejött az a vezetési 327
