Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
modell, amely évtizedeken át fennmaradt (és később a magyarországi színházi életben is alkalmazták): a bizottsági igazgatás. Az erdélyi rendek eme, az előzményekből logikusan következő döntéséhez anyagi kötelezettségvállalás is társult. A diéta elvileg állást foglalt a színházépítés támogatása mellett, sőt a tanácskozások idején megindult az ajánlatok összeírása is. Az akkor megajánlott összeg természetesen nem volt elegendő az építkezéshez, de a jószándékot jelezte. Hamarosan kiderült, hogy az adott viszonyok között a főúri mecenatúra és a bizottsági irányítás nem tartható fém együtt. A színtársulat súlyos anyagi gondokkal küszködött, a viszonylag csekély lélekszámú (kb. 15.000 főnyi) Kolozsvárott egész éven át nem volt elegendő néző, megcsappant az adományok száma is; ráadásul- vagy éppen ezért - a színészek között belső ellentétek dúl- 18 tak. A társaságot a színházi direkció nem tudta megmenteni a csődtől. 1797-ben Wesselényi Miklós báró fizette ki az adósságokat, egyúttal megvásárolta a felszerelést, új működési szabályzatot adott ki, azaz fő mecénása, mintegy "tulajdonosa" lett a kolozsvári színtársulatnak. Mindazonáltal ez már nem volt feudális magánszínház - hangsúlyozza Enyedi Sándor -, hiszen mások is támogatták, teljesen nyilvános és Wesselényi is nemegyszer az or-19 szággyűlési felhatalmazásra hivatkozott. Ettől kezdve a bizottság tevékenysége átmenetileg szünetelt, Wesselényi egyszemélyi irányítása érvényesült. Néhány éven át, 1803-ig szinte egymaga tartotta fenn a színtársulatot, és később is, egészen haláláig nagy befolyása volt a dolgok menetére. Elsősorban neki köszönhető, hogy akkor, amikor Magyarországon a magyar nyelvű színjátszás a kezdeti próbálkozások után megszakadt, Erdélyben játszhattak a magyar színészek, sőt a testvérhoni vendégjátékokra is vállalkozhattak. Wesselényi tudatosan szervezte ezeket a vendégszerepléseket, akárcsak az erdélyi közönséget — egy fokozatosan körvonalazódó, a diétái határozatokban is megfogalmazott törek-20véseket kiteljesítő színházpolitikai program jegyében. Az országos , vagyis az országgyűlés által kinevezett színházi bizottság 1802 elején éledt újjá, amikor elhatározta, hogy ismét gyűjtést indít az építendő kolozsvári játékszín javára. Az 328
