Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Utószó

A főúri támogatás még sokáig meghatározó volt a kolozsvári színtársulatok, illetve a színház életében. Az önkéntes adakozások ismert listái, közelebbről az ajánlattevők társadalmi megoszlása egyértelműen ezt bizonyítják:

főnemes

(vagy

felesége)

főkormányszéki hivatalnok (vagy felesége)

más főpap köznemes

városi

polgár

egyébmegyék,

székek

gyűjtése

összes

ajánlat

1792

9----9

1795

27

2

2---31

1797-1798

12

5----17

1803

5

(telekvásárlás)---5

1802-1808104

2

18

2

2

8

11

147

1811-1821

34

7

5

1-1

2

50

14

A táblázat számszerűen is mutatja, hogy a színjátszás és a színházépítkezés pártolói túlnyomó hányadban az erdélyi főnemesek voltak. Ez nemcsak azzal magyarázható, hogy - bár a magyarországi arisztokráciához képest kevésbé gazdagok - elsősorban ők és a főtisztviselők rendd.keztek azokkal az anyagi eszközökkel, amelyekből juttathattak a színháznak is. Legalább ennyire fontos, hogy leginkább ők alkották azt a művelt (vagy műveltebb), politikailag tájékozótt réteget, amely felismerte a színészet kulturális, politikai és ideológiai jelentőségét, társadalmi hasznosságát. Egyebek között erre vall az is, hogy a vármegyékben, székely székekben folytatott gyűjtések egy részét ők kezdeményezték, szervezték. A főnemesek a kolozsvári színtársulat, majd a játékszín vezetésében is döntő szerepet játszottak. Mind

326