Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
történetétől. Magyarországon hosszú ideig a vármegyei - és ezzel együtt a köznemesi - pártolás dominált, Erdélyben viszont a magyar színház megteremtésének gondolata mindjárt az ország legmagasabb politikai fórumán, a rendi országgyűlésen merült fel, szükségességét egy törvényjavaslat mondta ki (amiből a fejedelmi szentesítés megtagadása miatt nem lett törvény). A színjátszás már az indulás pillanatában élvezte a politikai vezetőréteg politikai, erkölcsi támogatását, már az első mozzanat révén országos üggyé vált. Jellemző tény az is, hogy az első kolozsvári társulat az 1792. évi országgyűlés idején alakult meg, és a köz-*igazgatási főhatóság, a Gubernium engedélyével, valamint a diéta g tudtával, beleegyezésével kezdte meg előadásait. Noha látszólag ez nem több, mint a Habsburg-birodalomban előírt hatósági felügyelet egyik formája, mégis nagyobb jelentőségű: a színtársulat valóban felettes szervének tekintette a kormányzótanácsot, vitás kérdésekben döntőbírónak kérte fel. Ezzel magyarázható, hogy viszonylag hamar kísérlet történt a színjátszó társaság közvetlenebb állami ellenőrzés, irányítás alá vonására is: a Gubernium 1793 szeptemberében egyik titkárát (Cserei Farkast) rendelte ki felügyelőnek, majd 1794. július 3-án teljhatalmú bizottságot küldött ki. ^ A Fökormányszék később is - főleg Bánffi György gróf gubernátorsága alatt - figyelemmel kísérte a színjátszás sorsát, a színházépítkezést, és ahol lehetett, segítette is a kibontakozást; több alkalommal is a felkelési alapból nyújtott kölcsönnel lendítette át a holtponton a kolozsvári játékszínt.^ A kolozsvári színjátszás egyenes folytatása volt az előzményeknek. Az első társulatot jórészt diákok alakították, az elszegényedő nemes családok fiai, akiket bizonytalan anyagi helyzetük is érdekeltté tett az új hivatás meghonosításában. A szervezésben komoly részt vállalt Aranka György, az Erdélyi Nyelvmívelő Társa’' ság megalapítója és tanácsaival Soós Márton pesti orvostanhallga-12 tó, továbbá közreműködött néhány erdélyi főnemes is. Az utóbbiak számottevő pénzösszeggel is segítették a színjátszó társaság és az első előadás létrejöttét; gróf Rhédei Mihályné pedig egy évre díjtalanul engedte át báltermét a színészeknek.'*''* 323 i
