Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
így biztosítva lesznek arról, hogy milyen célra fordítják adományaikat. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a középponti bizottmány elsősorban a rovatolás ténye miatt szorgalmazta a törvényalkotást. 62. a honfiúsítást nyert egyének iránti k. k, leiratot -- az erdélyi országgyűlés még 1842. november 30-án küldte át az akkori királyi biztoshoz a honfiúsítás iránti feliratot és törvénycikket; az erre érkezett királyi válaszról van sző egyik honosított egyén -- Manz Vince (vagy németesen: Vincenz Manz). A marienseei Vincenz Manz már az 1837-38-as szebeni országgyűlésen is kérte honfiúsítását (folyamodványát 1838. március 21-én olvasták fel); az uralkodóhoz 1842. november 30-án terjesztették fel azt a törvényjavaslatot, amelyben az ő honosítása is szerepelt. törvényes díi -- a 13. sz. forrás jegyzeteiben szó esett arról, hogy az 1751: 9. te. értelmében a honfiúsított személyeknek megfelelő összeget kellett fizetniük, amelynek mértéke változott; ekkor 4.500 ezüst ft volt 63. Doboka m. eCgyik7| követel — Rácz István Doboka megye részére székhely határoztassék -- a Pesti Hírlap tudósítása szerint (1847. október 19.) a vármegye praetoriumot (azaz tanácsházát, vagyis megyeházát) kért. Dobokának sosem volt állandó székhelye (és megyeháza), noha ennek kijelölését (és felállítását) az 1791: 12. te. előírta. 1828-tól ideiglenesen Bonchida - azaz egy község (a Bánffi-család birtoka) - volt a megye központja. Kolozs megye és Fogaras vidék követei -- Zeyk Károly és Nagy Elek, illetve Boér György és Zeyk József Küküllő m. főisp (ánjah — Haller Ignác gróf 278
