Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
elején sok gonddal küszködött, a színházi bizottság sem tudott úrrá lenni a helyzeten. Wesselényi Miklós báró 1808. április végén Pestről hazarendelte Ernyi Mihályt, aki már korábban is volt színtársulati igazgató. Ernyi 1808. április 29-én újra szerződtette a tagokat, biztosította fizetésüket és felkészült a szokásos nyári vendégszereplésre. 1808. május 7-én a színházi bizottság az építési alapból 250 ft kölcsönt adott Ernyinek, mint a társulat igazgatójának. Előbb Marosvásárhelyre mentek, majd 1808. július 16-án Zsibón (Wesselényi Miklós báró birtokán) át Debrecenbe indultak . November 1-re kellett volna visszajönniük, de ez nem történt meg, mert a társulat Debrecenben maradt, 1809. szeptember 2-án Ernyi lemondott a direktorságról, a színészek felbontották szerződésüket Wesselényivel. originális obligatoria -- eredeti kötelezvény a theatralis fundus exhaerentiainak -- a színházi pénzalap kinnlévőségeinek 42. előleges tanácskozás -- lásd a 27. sz. dokumentum jegyzeteit Bánifi-palotát -- a piacsori, főtéri gróf Bánffi-palotát Blaumann építette 1774-1785 között; a korabeli erdélyi építészet egyik legjelentősebb alkotása. Miután gróf Bánffi György gubernátor meghalt (1822-ben), az örökösök el akarták adni a házat. Az 1841-ben megnyílt országgyűlésen többen - főleg a kolozsvári követek - főkormányzói laknak kívánták megvétetni; a középponti rendszeres bizottmány viszont azt javasolta, hogy a leendő múzeumnak vásárolják meg: a gyűjtemények az udvar hátulsó sorépületében kapjanak helyet, a többi helyiséget pedig adják ki bérbe. Ismételten felvetődött az a gondolat is, hogy e házban legyen a főkormányzó örökös lakhelye is. A kiegyezés után a Bánffi-ház a törvényszék épülete lett. conventios forinton -- Conventions Münze; az Ausztria és Bajorország által 1753-ban kötött megállapodásban a pénzrendszer alapjául az egyezményes /conventios/ ezüst forintot fogadták el, amely a kölni márka (233,8 g) egyhuszad részének értékével volt egyenlő. Voltaképpen a pengő vagy ezüst forinttal volt 260 T
