Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
1814-ik évben szeptember 1. napján -- miután az egykori Wesselényi-féle lovagló iskolából átalakított színházterem bérletét új tulajdonosa 1814. április 1-től felmondta, a kolozsvári magyar társulat épület nélkül maradt; a felszerelések egy részét átszállították a félbemaradt játékszínbe, májusban a társulat feloszlott. Sürgetővé vált volna a színház építésének befejezése, de az országos rovatai összegei lassan gyűltek, ezért az országos színházi bizottság 1814. január 13-án elhatározta, hogy újabb önkéntes gyűjtést hirdet meg. Abban reménykedtek, hogy ily módon 1814 végére a színház elkészül. Ez nem így történt, hiszen kevés pénz gyűlt össze. (A színtársulat 1814. november 1-én újra összegyűlt ugyan Kolozsvárott, a téli évadban különféle főúri házaknál játszottak is, de 1813 májusában Marosvásárhelyre mentek, ahol közel négy évig, 1819. április 10- ig maradtak. Közben Kolozsvárott magyar nyelvű - színészek által bemutatott - színi előadás nem volt.) 39. ezen időbeli főkormányzó -- Bánffi György gróf 678. 1811-ik évbeli elnöki szám alatt -- a gubernátor 1811. december 7-én engedélyezte a szóban forgó összeg kifizetését 4770. szám alatt -- a Gubernium 1813. június 22-én kelt engedélyére utalt kamarai pénzalapnak -- a Cassa Cameralis (kincstári pénztár) a kincstári (cameralis) jövedelmeket (fiscalis jószágok bevételei, harmincadok, hagyatékok stb.) kezelte; a Thesaurariatus részlegeként működött kamarai jószágokból felvett rovatai ok -- az 1811-es országgyűlési határozat értelmében a fiscalis birtokok után fizetni kellett volna a színházi pótadót; néhány helyről ezt be is fizették, ám a Főkormányszék utasítására -- miután a király mentesítette e jószágokat - ezt az összeget vissza kellett adni, amit a színházi bizottság úgy tudott megtenni, hogy a Gubernium 1813. június 15-én megelőlegezte a pénzt diar. art, 'diarii articulusl -- a pénztári napló szakasza, cikkelye 247 I
