Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
a hazai pénztár — a Cassa Provinciális (országos pénztár), ahol ún. számtisztek dolgoztak beosztott tisztviselőként indigenától — honiiúsított, erdélyi nemességet nyert külföldi származású egyéntől. Az erdélyi országgyűlés 1811-ben vette be a hazafiak közé a Suini-családot, az e tárgyban felterjesztett törvényjavaslatot azonban az uralkodó nem hagyta jóvá. A diéta 1842. november 30-án kelt feliratában és törvénytervezetében szintén szerepeltette Joannes Suini nevét, de az ő honfiúsításának törvénybe iktatására nem került sor. királyi táblai ülnök -- a Marosvásárhelyen működő erdélyi királyi táblának 12 ülnöke, bírája - latinul: assessores - volt, akiket az uralkodó nevezett ki főkormányszéki ajánlatra cursus forint -- az 1811. február 20-i ualkodói pátens a forgalomban lévő pénz névértékét egyötödére szállította le; az 1811. március 1-től kibocsátott új bankjegyeket (váltó cédulákat - Einlösungs-scheinen) a devalvációs árfolyam nyomán cursus forintnak is nevezték a színház építése körüli felvigyázásra megválasztottnak -- Nagy Lázár Kolozs megyei főbírót az 1811-es diétán kinevezett országos színházi bizottság 1811. június 22-én bízta meg a színházépítés irányításával, és e döntést az országgyűlés szeptember 10-én erősítette meg. A színtársulat vezetése nem volt Nagy Lázár feladata. Miután Wandza Mihály direktor 1812. június 16- án megvált a társulattól, 1813 áprilisáig a színházi bizottság tagjai közül kiválasztott három tagú csoport (Fekete Ferenc, Sala Sámuel, Szentkirályi Mihály) végezte az ügyek intézését, kevés üzleti érzékkel és nem kellő körültekintéssel. Ezután néhány hónapra visszatért Wandza Mihály, majd 1813. december 1- től P. Horváth Dániel (szintén a színházi deputáció tagja) lett a vállalkozó (az igazgató). 1814. április 1-től a magyar színtársulat otthon nélkül maradt, ekkor P. Horváth (és a rendező Kótsi Patkó János is) visszalépett a vezetéstől és Láng Ádám lett az új igazgató, de májusban a társaság feloszlott. akkori cursus szerint -- 1812-ben és 1813-ban is a devalvációs árfolyam (cursus) volt érvényben, azaz 100 bankó forint 20 váltó cédulát ért 246
