Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
1 főúri részvényes társaság kísérelte meg fenntartani a színházat, 1828 őszétől pedig Deáki Filep Sámuel vállalt kezességet az akkori színtársulatért. 1832. augusztus 1-től három évig két főnemes, Vass Imre gróf és Bethlen Domokos gróf finanszírozták a színtársulatokat. Voltaképpen 1827/28 telétől nem volt állandó társulat Kolozsvárott; különböző vándó.rtársulatok játszottak a színházban. az intézet ... a felvett kölcsön kamatait hordozni nem bírja -a kolozsvári városi pénztártól felvett hitel éves kamata 720 váltó ft volt. Ennek az összegnek az egy részét csak Nagy Lázár - mint a színház bérlője - fizette ki; a színházi bevételekből ugyanis a kamatterhek fizetésére nem futotta. segedelem hiánya miatt az intézet időnként alább szállott -a kolozsvári színház a megnyitás után a nemesi felkelési alapból nyert kölcsönökön kívül külön segélyt nem kapott, a haszonbérlőktől is alig tudták behajtani a bérleti díj egy részét. Az előadások bevételei - noha zenés játékokkal is gyakran próbálkoztak - éppen hogy fedezték a folyó kiadásokat; karbantartásra, a felszerelések, a berendezések felújítására jóformán alig maradt pénz. Az 1828-tól egymást váltó vándortársulatok erősen eltérő színvonalat képviseltek, az 1840-es évek legelején anyagi okokból már cirkuszi jellegű produkciókra is sor került. Különösen elavult stílus jellemezte Kilényi Dávid társulatát, aki 1839-ben, majd 1840-43 között itt játszott. a még bé nem végzett épületet -- az eredeti tervhez képest az 1821-ben megnyitott kolozsvári színházépületből még hiányzott két öltöző szoba, egy portási helyiség (ezeket az északi részen akarták felépíteni), elől a bejáró, nyugaton a melléképület, ezenfelül 50 páholy; ráadásul a homlokzat kivételével a külső falak változatlanul álltak hazánknak első nemzeti intézete -- az Erdélyben működő kulturális intézményeket (iskolákat, múzeumokat, könyvtárakat stb.) az egyházak, az uralkodó, a városok vagy magánszemélyek alapították; a kolozsvári játékszín volt az egyetlen, amely a magyar és székely nemzet összefogásával, az országgyűlés pártfogásával létesült 218
