Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
ismert. Arra nincs adat, hogy máshol nyomtatásban megjelent volna . interesre -- kamatra capitalist -- tőkét projectans -- tervező, tervkészítő egy hónapra külön-külön 20 forint fizetése -- 1795-ben a kolozsvári színjátszó társaság színészeinek egy havi fizetése 18-30 magyar forint között volt , a színházi szabó 13 ft 72 kr-t, a cédulahordozó 4 ft 3 kr-t kapott. Ekkoriban a fogadókban egy ebédet 25-30 krajcárért, egy öl fát 5-6 ft-ért lehetett venni, egy köböl (kb. 85 liter) búza ára pedig 1,5- 2.5 ft körül mozgott. actoroknak -- színészeknek decoratiojával -- díszletével a tordai kapun kívül jobb kézre a város kerítése mellett -az Erdélyi Nemes Magyar üádzó Társaság először a Rhédei-ház tánctermében tartotta előadásait, de ez nem felelt meg az igényeknek. Ezért már 1793-ban felvetődött egy állandó színház építésének terve, amelyet a színtársulat önerőből akart megvalósítani. A kolozsvári tanácstól kértek helyet. A megbízott szenátor a régi zárda és a piaci templom között jelölt ki telket (egyelőre fából építendő játékszínnek), a szenátus 1793. jún. 24-én az engedélyt is megadta, de a római katolikus egyház gondnokának ellenzése miatt a tanács visszavonta határozatát. 1793. szept. 2-án egy újabb folyamodványban a Magyar utcai kiskapu feletti bástya és a mellette lévő vár kőfalai közti helyet kérték, ahol a meglévő falak felhasználásával színházat építenének, és ez addig maradna a kezükben, amíg a befektetett pénzt visszakapják; utána a tanács kezelhetné, de csak színházi célra használhatnák. Ekkor négy tanácsost küldtek ki, de az eredményről a tanácsi jegyzőkönyv nem szólt. A színtársulat 1794 őszétől 1807-ig Pataki Sámuel újonnan épült - a Főtér és a Közép utca szegletén álló - házában, a "bélés comoedia"-teremben játszott, bérleti díjért. magistratus -- városi elöljáróság, belső tanács, a város ügyeinek legfőbb intéző testületé 203
