Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Források
azon országházának megvételére tett adakozásból megmaradott restantiát. Ugyanazon kinyújtandó szárnyában az épületnek az országos múzeum is elfér, bővebben mint a Bánffi-háznál elférne. Illő is, hogy az ország múzeuma az országházában legyen elhelyeztetve, Ez az építtetés aligha többe kerül 100.000 forintnál, és ezt is két esztendőre oszthatjuk fel, hogy annál könnyebben béfizethessék; és így 1843-ban megépül fele, 1844-ben a másik fele. így két esztendő alatt azon szárnya az épületnek elkészül; úgy, hogy a harmadikban országgyűlését lehessen a teremben tartani és a múzeumot is illendőleg beléhelyeztetni. - A Bánffipalota erdélyi múzeumnak igen nagy. Elhiszem, hogy a méltóságos gróf Bánffi urak azoknak örömest kedveskednének, akik végbevinnék, hogy az a telek és az építmény 70 ezer conventios forinton megvásároltassák a nemesség erszényire; de miért új épületet venni és új telket, mikor elég nagy telkünk van, de az épületünk csonka és kiegészítést kíván. Már szólok a Nemzeti Játékszínről. Azt a játékszínt az ország építtette, és a hozzákívántató felkelhetőkkel ki is állította volt egyszer, de nem fordíttatott reá elég gondoskodás. Azt a méltóságos centrális biztosság jovallata szerint rész szerint megépítni, rész szerint a szükségekkel újra kiállítni, sőt arról is gondoskodni, hogy az ország azon Nemzeti Játékszínnek kívánt hasznát vehesse, hogy legyen miből azt időnként conserválni és actorokat s actrixeket erdélyi szegény sorsú ifjakból szegődség szerint fogadni, azokat a bécsi theatrum mellett taníttatni, mindezek a hazához illendő és méltó gondoskodások; de ami azon Nemzeti Játékszínre fordítandó költséget illeti: e részben tegyük nyilvánossá felséges jó fejedelmünkhöz és urunkhoz viseltető alázatos bizodalmunkat, s keressük meg Őfelségét alázatos folyamodásunkkal, hogy méltóztassék e részben a mi jó szándékunkat kegyelmesen elősegítni; és mivel Őfelsége előtt kétségkívül tudva van, hogy a sóaknák hajdan az erdélyi földesurak tulajdonai voltak, és azoknak nyitását és bírhatását az ország, vagyisaz akkori földesuraság adta által az ország fejedelminek - mint monopóliumot -, egyúttal arra is nézvén, hogy annyival kevesebb adót kelljen vetni az ország népségére. Kétségkívül tudva lesz Őfelsége előtt 140
