Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Források
az is, hogy azon erdélyi aknákból kivágandó sónak szabados drágítását az ország sohasem adta által, mert a monopólium alá bocsátott áruknak természetiben fekszik az, hogy azoknak árát az, akinek a monopólium adatik, csak azoknak megegyezésivel hágtathassa feljebb, akiknek elei általadták volt. A só árának felhágtatása tehát a communis legislatio tárgyának maradott. Továbbá az sem lehet Őfelsége előtt elrejtve, hogy az eleink, mikor az aknák birtokának és az újak nyithatásának monopóliumát a fejedelemnek kezire adták, tisztán és világosan kikötötték, hogy a nemességnek, a székelységet is beleértve, kinek-kinek a maga háza szükségire megkívántató házi só ingyen kiadattassék esztendőnként , és hogy a föld színén találtatható széksóval élhetés, még azon falubeli parasztoknak is, amelynek határán olyas 2 , találtatik, szabados legyen. Ugyde valóságos igaz az, hogy egyfelől, noha a só árának feljebbhágtatása (amikor a királyi tábla personalejának fundusul jovalltatott) az ország megegyezésével esett, de azután több rendbeli megdrágításai is következtek a sónak, a nemesi só pedig teljességgel - via facti - vétetett el a nemességtől, melynek visszaadatását az Erdélyország rendei üsmételve is kérték, de meg nem nyerték. Ezeket Őfelsége eleibe terjesztvén, könyörögjünk, hogy ha három tonventios [rh3enus forintnál kevesebbre le nem szállíthatná is Őfelsége az Erdélyben vágattató só mázsájának árát, méltóztassék annak bár harmadát (erdélyi árán számítva) ugyanezen tartománynak jovára fordítni; most közelebbről pedig, mivel úgy tudjuk, hogy az erdélyi sóaknákból egymillió mázsa sónál nem kevesebb jő ki esztendőnként, s annak is a minutáját a marosújvári aknából a Marosba hányják, tehát az előttünk lévő két nevezetes célokra, ú.m. a közrend gyermekeinek számára - szándékunk szerint - felállítandó falusi oskolák épületeinek megépítésire és a nemzeti theatrumnak fundulására minden mázsa sónak árából két-két garast, legalább egyszer adatni, ugyanannyit pedig a nemzeti theatrumnak megalapítására engedni, s ezzel minket megvigasztalni; fenntartván magunknak egyúttal azt is, hogy a vízbe hányni vagy a felhagyott aknákba süllyeszteni szokott aprósót tekintve, annak jobb használásáról, Őfelségéhez könyörgésünket bocsáthassuk, 141
