Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

léteaiti állandó működési helyét, és ezen működése első lépés azon az úton, mely az egész vidéki színjátszás végleges reformjához - sejthetőleg -, az államosításhoz vezet. Megoldja a hosszú évek óta megoldhatatlannak látssó legégetőbb problémáját a vidéki színjátszásnak, éspedig fővárosi szinvonalú prózai*és főleg énekes műsor szolgáltatásával. Társulatomat Miniszter úr intenciója szerint szerveztem meg, és célom, hogy a Budapesten lejátszott, illetve bemutatott ensemble-lal Szegeden és Pécsett opera-, operett-, és prózai előadásokat tarthassunk. A társulat alapját - megszervezése alkalmával - a Kolozsvári Nemzeti Szinház Magyarországon tartózkodó tagjai alkotják, és ezen társulat rendelkezésére álló felszerelések, ruhatár, könyvtár, zeneműtár, kelléktár, stb... A társulat mint állami szerv működik, és zenekarral /46 tagú, mely nagyobb operai előadások alkalmával további 14 taggal bővül /Chorussal/: cc. 33 férfi, 24 nő/, balettkarral, műszaki személyzettel, szólistákkal és prózai szinészekkel együtt cca 34o-36o tagot számlál. Minthogy a társulat állandóan játszik két vidéki városban, 24-24 tagból álló zenekar 2o-2o tagból álló énekkar, és másodrangú szerepet játszó szólisták és prózai szereplők képezik a társulatok magvát. Operaelőadások alkalmával a Budapesten működő korrepetitorok és karmesterek segítségével a vidéki városokban működő alaptársulat a budapesti próbák szerint tanulja be kellő számú próbával a vidéken előadandó operamüsort, melynek főszereplőit hol Budapesten, hol Szegeden, hol meg Pécsett szerepeltetjük egymást felváltva, aszerint, hogy azt az előre 682