Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

megállapítandó műsorterv megkívánja. Első és legfontosabb célom, hogy nivós előadásokat készítsünk elő, mert ezzel egyben két célt szolgálhatok, egyik, hogy nagy tömegeket vonzok a szinház falai közé, másik ennek következménye, hogy egy-egy darabot módomban áll hat-nyolc, vagy még ennél nagyobb számú turnusban előadni. Első időben olcsó előadásokon be kell szoktatni a közönséget a színházba, hogy az megszeresse azt. Ha így szinházi konjunktúrát teremtettünk, a művészi színvonal megtartásának kérdése - kellő számú próbák tartása útján - nem probléma. Feltétlenül szükséges, hogy a vidéken előadandó darabok azon része, amelyet mi nem a fővárosi színházaktól veszünk át, elsősorban Budapesten mutattassák be, és ehhez egy operai céloknak megfelelő szinház /Városi Színház/ - legalább időnkéntrendelkezésünkre álljon. A mai gazdasági viszonyok között nem elég az, ha egy társulatnak biztosítva van a szerény megélhetése, legalábbis nem elégséges ahhoz, hogy attól kivételesen nagy teljesítményt és kultúrális életünk vidéki relációjának újjáépítését remélhessük. Egy ilyen társulat működésében sok olyan mellékkörülményre kell a figyelmet kiterjeszteni, amely mellékkörülmények nélkül a teljesítmény nem lehet célirányos és tökéletes. Többek között könnyen szállítható díszletek, színpadi felszerelések konstruálása /szem előtt tartva az utazgatás révén az ilyen felszerelési tárgyak romlandóságát/, a társulat személyzetének utaztatása, a társulat személyzetének ruházkodással és menzával való segítése. 683