Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

ház felett valósággal uralkodott az a klikk, amely megszabta saját önző igényei szerint azt az útirányt, melytől a szinházi produkció nem térhetett el. A vidéki szinügyi bizottságok bohózatba illő tevékenysége, a helybeli kiskirályok különleges kívánalmai, a liezont kereső bennfentesek követelményei már a személyzet megválasztásánál igen befolyásolták az igazgató szervezkedését, de ezt még katasztrofálisabban befolyásolta az a körülmény, hogy egy százezer lakosú városban a klikkrendszer által befolyásolt igazgató rövidlátása miatt esténkint alig akadt közönsége egy-kétszer előadott olyan darabnak, amely Budapesten száz és száz előadáson zsúfolt házakat vonzott. Kiszámítható ebből, hogy egy hatszáz személyt befogadó szinház alig 3-4 %-át mondhatta közönségének a százezer lelket számláló város összességéből. Természetesen ilyen százalékarány mellett kénytelen volt úgyszólván naponkint új és új darabot játszani, ami viszont az előadás rovására ment, és egyben a túl változatos műsor miatt darab-repertoár hiányt okozott. Ilyen körülmények között a próbák hiánya, a díszletek és egyéb - az előadások emeléséhez szükséges - kellékek kezdetlegessége, a társulatok taglétszámának elégtelensége, olyan kerékkötői voltak a szinházi kultúra fejlődésének, hogy a ma beköveüezett anarchikus helyzet előrelátható volt. A vidéki szinházat csakis a nagy tömegek számára lehet kiépíteni, a vidéki szinház nem lehet kiszolgálója egy apró társadalmi rétegnek. A vidéki szinháznak - az eddigiektől eltérően - kultúrhivatása van, szórakoztatva tanitani, és művelni 680