Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

esetében a vállalkozáson« A szinház kultúrténykedés,és a nevelésügy egyik legfontosabb tényezője. A szinházi vállalkozásnak - ténykedésének első pillanatától kezdve - ezt kell szem előtt tartani. A tagok megválasztása, a társulat összeállítása, a munkarend megállapítása, az előadandó müvek megválasztása csak előmunkálatok ahhoz, hogy a nézőközönségnek olyant nyújthassunk, amilyet az joggal elvár. Ezeken az előmunkálatokon múlik, hogy a szinházi vállalkozó képes-e olyant nyújtani, hogy a közönség azt, mint vállalkozást rentábilissá tegye, különös tekintettel arrá, hogy a szinház esetében a néző a vevő, aki az előadást, mint absztrakt árut, egyéni igényei szerint jogosult megválogatni, és csak arra áldoz, amit arra érdemesnek tart. Ahhoz, hogy a budapesti viszonylatokhoz képest erősen lemaradt vidéki szinházi kultúra művészi színvonalát emelhessük, ismernünk kell a hátramaradottság alap okait. Az elmúlt időkben a szinház egy-egy vidéki város kasztszerüen elkülönített közép- és felsőosztálynak elnevezett társadalmi réteg kívánalmainak megfelelően állitotta össze műsorát és személyzetét. Erre a kasztra épitett, és - mert ez a múltban nem is volt kivánatos - nem törekedett arra, hogy a közönség nagy tömegeit vonzza falai közé. Nem volt kivánatos azért, mert a kivételezett közép- és felsőosztályok - ha őket ferde felfogásuk szerint a tömeggel összekeverték volna nemcsak elmaradtak volna, de kitűnő összeköttetéseik révén lehetetlenné tették volna az igazgató további működését. Az igazgató nem támaszkodhatott a nagy tömegekre, a szin679