Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ

Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium erkölcsi és anyagi támogatást nyújt egy kis reakciós szellemű csoportnak, amely a Vörös Hadsereg közeledtére Kolozsvárról kereket oldott, és magával vitte a szinház teljes felszerelését, mellyel szemben a valóság az, hogy az állami Kolozsvári Nemzeti Szinház működését báró Kemény János főigazgató 1944. szeptember 14-én a vármegyei főispán és a hadműveleti kormánybiztos kívánságára kény telen volt felfüggeszteni. A szinházat báró Kemény János főigazgató javaslatára és közbenjárására a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 48.385/1944. sz. rendeletével a háború és a légitámadások dúlásai elől áttelepítette Budapestre, és itt működésre kötelezte, szabad választására bizva a tagoknak a Kolozsvárott való visszamaradást, vagy a Budapestre való áttelepülést. Az emiitett rendelet pontosan megjelölte mindazon ál lami tulajdonban levő felszerelési tárgyakat, melyeket az áttelepítéssel kapcsolatban el kellett volna szállítani, mely felszerelési tárgyaknak azonban csak egy kis töredékét sikerült már a közvetlen hadszintérré vált városból elszállítani. Nem oldott tehát kereket a szinház tagjai közül senki Kolozsvárról, hanem az áttelepítési rendeletnek tett eleget, aki feljött Budapestre, hogy szerződésében foglalt kötelezettségének eleget tegyen munkája teljesítésével. A szinház tagjait és alkalmazottait részben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. sz. igazoló bizottsága, részben pedig a Magyar Művészek Szabad Szakszervezeténél működő igazoló bizottság i®zolta, és miután a leigazoltak ellen politikai szempontból kifogás nem merült fel, azok reakciós szellemüeknek nem minősíthetők. így a minisztérium nem egy "reakciós szellemű csoportot" részesít