Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ

erkölcsi és anyagi támogatásban, hanem egy áttelepített intézetet tart fenn oly mértékben, amilyen mértékben azt az érvényben levő szerződésekben foglalt kötelezettségek és a fennálló közigazgatási rendeletek előírják. Valótlan, hogy a szinház kelléktárát, ruhatárát, könyvtárát és világítási teljes felszerelését én elszállíttattam volna. Ezzel szemben tény az, hogy a színháznak saját kelléktára nem volt, a kellékeket használatra Szalay és Szigeti kellékesek bocsájtották mindig rendelkezésre, és a kellékek egyetlen darabja sem szállíttatott el Kolozsvárról. Ugyanígy a könyvtárból sem szállíttatott el egyetlen kötet sem, s a diszlettárból sem szállíttatott el egyetlen darab sem. A jelmeztárból csupán az áttelepítési rendeletben megjelölt, és a magyar államkincstár által az utolsó években készíttetett jelmezek, a világítási felszerelésből pedig csak a Budapestről 1941. évben leszállított lámpatestek és szerelési anyagok szállíttattak el. Az elszállított felszerelési anyagok csak kis töredéke/ annak, amit a kincstár az utóbbi három r évben készíttetett, és igy valótlan az, hogy a szinház sok évtizedes anyaga elszállíttatott volna Kolozsvárról. Valótlan a cikk azon állítása is, hogy képtelenség műsort adni Kolozsváron a felszerelés elszállítása miatt, amivel szemben tény az, hogy a szinház kolozsvári Városi Szinház elnevezés alatt 1944. novemberétől 1945. júliusáig minden nap tartott előadást. Valótlan az, hogy bárki által, bárkinek olyan üzenetet küldtem volna, hogy aki elhagyja állomáshelyét, vagy Kolozsvárt, az hazaáruló. Valótlan az, hogy bárkit elcsaptam volna, vagy bárkit megfosztottam volna nyugdijától, ezt annál inkább sem tehettem meg, mert nem tartozott hatáskörömbe. Hozzám senki sem fordult 587