Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)
MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ
182. Budapest, 1945. július 26. A SZÍNÉSZEK SZABAD SZAKSZERVEZETE ELNÖKÉNEK LEVELE TELEKI GÉZA MINISZTERHEZ, A VOLT KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ FENNTARTÁSÁRÓL ÉS MŰVÉSZETI VEZETŐINEK KIJELÖLÉSÉRŐL i Miniszter Ur! A háború lezajlása után mutatkozó ujjáépités, amely különösen a magyar szinjátszás terén égető szükségként lép fel, azt a szinte önkéntelenül kínálkozó gondolatot veti fel, hogy az eddig Kolozsváron működött harmadik állami szinház közel 2oo tagból álló művészi és műszaki együttese, mely több műfajú működésével megfelelt hivatásának, úgy az opera, mint a dráma és népszinmü terén, és a szinpadirodalom fejlődósének is tágabb érvényesülési teret nyújtott, s ugyanakkor a művészi utánpótlást is biztosította, nemkülönben zenekari hangversenyek tartásával a nép széles rétegeinek megadta a lehetőséget arra, hogy a zeneirodalom örökbecsű remekműveinek megismerésével a népmüvelés szolgálatába állott, továbbra is fennmaradjon. Azok a jelenségek, amelyek a színházaknak - különösen a fővárosban - mindjobban elharapódzó "elmoaisitásával" gátat vetnek a művészi hivatás célkitűzéseinek, a mükedvelés mind szélesebb téren való elburjánzásával szinte izlés- és erkölcsrombolást végeznek, a hivatásos művészetet és művészeket leszorítják hivatásuk teréről, ma már aggasztó méreteket öltenek. Ez teszi indokolttá azt, hogy mint a Szinészek Szakszer566