Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ

tehetség szempontjából túlzás nélkül egészen azámottevő tényezők vagyunk. Annyi a nagy tehetség, hogy még azok közül is sokan éhenhaltak /mert nem tudtak itthon érvényesülni/, és ha bármelyik kikerült külföldre, ott világhírre tett szert. 8./ A vidék szinházi életében a koncessionált igazgató ellenőrzés nélküli egyeduralma többé kevésbé önkényeskedést szül. Az igazgató rendszerint üzletember, aki szembenáll a bohém azinésszel. Törekszik azt minél jövedelmezőbben kihasználni, főként üzleti szempontból. Az előadások pongyolák, készületlenek, mert a változatos műsor nem enged időt kellő próbákra. Rendszerint az igazgató lEndez is. A diszletek kopottak, szakadozottak. A diszletmester nem diszletmester, hanem csak egy alkalmi munkás. Ritkaság az olyan igazgató, aki az előadások lehetőségeinél ne az olcsóságot nézze. Rosszul fizetett szinész és mü* szaki alkalmazott, agyonhajszolt emberek természetesen nem képesek jót produkálni. Ám ez a helyzet megváltoztatható, ha az igazgató nem rendez, hanem azt a felügyeleti hatóság által ellenőrzött rendező által végezteti, akinek jogában van letiltani olyan előadást, amelyre nem készültek fel eléggé, akinek jogában van az előadás nivója érdekében rendelkezni, hogy a kellékek, diszletek megfelelőek legyenek, és ellenőrizni, hogy a szinészek, szakmunkások állanak-e hivatásuk kellő magaslatán. 9./ Az állami ellenőrzésnek nem szabad megszűnnie a koncessió elbirálása után. Előkészület, színdarabok, kellékek, felszerelések ellenőrzése állami feladat. 10./ Filmgyártásunk eddig több oknál fogva nem fejlődhetett kellően. Egyik fő ok a szomszédainkkal való rossz viszony volt. Ez remélhetőleg meg fog szűnni. E téren is rendszerint az üz480