Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZÍNIGAZGATÓI ENGEDÉLYEK KIADÁSA

léphetett fel eredményesen ezen kultuszminiszteri gesztié ellen, azonban a demokratikus átalakulást követően ilyen gyakorlat kialakitása ellen most feltétlen tiltakoznom kellene, vagy garanciális panasszal kellene élnem, mert ez - mintegy prejudikálva - illuzórikussá tenné a főváros polgármestere ál tal mindezideig gyakorolt szinháznyitási alapengedélyek kiadé sának jogát. A múltban a székesfőváros területén szinházat nyitni óhaj tó színigazgatóknak előzetes kultuszminiszteri engedélyre nem volt szükségük)és a polgármestertől nyert szinháznyitási engedély alapján kellett a magyar rendőrség budapesti főkapitányától játszási engedélyt kérniök. Miniszter úr leiratban értesitett arról, hogy a kérdést a fővárossal egyetértésben óhajtja rendezni, és ezért javasla taimat az alábbiakban teszem meg: 1./ Anélkül, hogy a székesfőváros területére a szinháznyi tási alapengedélyek kiadására vonatkozó,és az 1848. évi XXXI. t.c. 1. és 3. §-ain alapuló jogomat feladnám, magam részéről is természetesnek és kivánatosnak találnám, hogy ebben a kétségtelenül kulturális jelentőségű ügykörben Kultuszminiszter úrnak megfelelő befolyás biztosittassék. Ezt - az autonomia hatáskörének csorbitása nélkül - olymódon vélem legcélszerűbben biztosithatni, hogy a székesfőváros polgármestere által k adott szinháznyitási alapengedélyek ügyében a felebbvitel és a legfelső fokon való döntés a belügyminiszter helyett a kultuszminiszter hatáskörébe utaltassák. A szinháznyitási engedélyek ügyében hozott véghatározatai:;nak felebbvitel esetén a Belügyminisztérium Rendészeti Osztályán való másodfokú felülb 322