Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

BEVEZETŐ

alkalmaztuk. A cimbe a keletkezés idején kivül belefoglaltuk az irat szerzőjét, küldőjét, a cimzettet és az irat tárgyát. Figyelembe vettük azt a körülményt is, hogy az irat túlnyomó részben a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium fondjához /iratcsoportjához/ tartozik, ezért ha odaérkezett, vagy ott keletkezett az irat /elsősorban helyszűke miatt/^ csak a "minisztériumi" megjelölést használtuk. Megjelöltük viszont a cimzettet vagy küldőt, ha az nem a VKM volt. Az iratok közlésénél az eredeti forma megtartására törekedtünk, de elhagytuk az eredeti cimzést, a tárgy rovatot, a hivatkozási számot. Az iratok szövegének visszaadásánál a nyilvánvalóan elirásból, gépelési hibából eredő apró hibákat kijarvitottuk. Meghagytuk viszont a közölt szövegek eredeti - néha következetlen - Írásmódját. Az aláirást illetően azt az eljárást alkalmaztuk, hogy az eredeti aláirást, mint a szöveg részét, minden esetben közöljük. Előfordult azonban - főleg az egyszerű másolatoknál -, hogy a szerző /készitő/ nevét rágépelték ugyan az iratra, azonban ott sem eredeti aláirás, sem kézjegy nem szerepelt. Ilyenkor a közlésre került irat fajtájának és lelőhelyének megjelölése után odairtuk, hogy aláirás nélkül. Olyan esetben, ha a kézzel irt aláirást nem sikerült megfejteni /az aláirót azonosítani^ "olvashatatlan aláirás" megjelölést használtunk. A közölt iratok fajtájának meghatározásánál az alábbi megjelöléseket használtuk: "Tisztázat"-nak nevezzük azokat a forrásanyagokat, amelyek valamely címzetthez érkeztek. Ugyancsak a tisztázat megjelölést használtuk az olyan mellékletek esetében is, amelyek aláirás nélküliek ugyan, azonban kisérőlevél22