Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - NEMZELTI SZÍNHÁZ

is/ 12o - ISo pengő között mozog az órabér, raig a Nemzeti Színháznál az asztalosok órabére nem éri el a 4o pengőt. A szabók és a varrónők átlagos keresete túl van a loo pengőn a magángazdálkodásban, a Nemzeti Színháznál szintén a 4o pengő alatt marad. A Szakszervezeti Tanács közlése szerint az asztalosok maximált óradija 72 pengő, az előmunkásoké 81 pengő. Köztudomású azonban, hogy ezért az összegért nem lehet ma munkaerőhöz jutni. Legyen szabad még megemlítenem, hogy a Nemzeti Szinház által juttatott fizetések alatta maradnak azoknak, melyeket az Operaház fizet annak ellenére, hogy a nyár elején pontos egyeztetés történt ebben az ügyben. Az Operaház szinpadmesterének fizetése a legutóbbi emelést nem számítva 12.ooo pengő, a Városi Színházé 12.75o, míg a Nemzeti Színházban ez a fizetés csupán lo.ooo. /A szegedi színházban 14.000 P, amihez még a mesteri pótdij is járul»/ Az Operaházban az esti dij havi I.800 pengő, nálunk csak 600 pengő. A Nemzeti Szinház főfodrászának fizetése 8.loo pengő, mig az Operaházban a helyettesé 9.5oo. Az Operaház az asztalosok túlóradiját a szakszervezet által véleményezett 72 pengőben állapította meg, mig ez nálunk ma is a fizetés megfelelő hányada alapján történik. Ilyenformán az a helyzet, hogy csupán régi, kipróbált munkaerőinkre számithatunk, akik belátják azt, hogy a színházért áldozatot is kell hozniok, ami természetesen nem megfelelő megoldás, mig kevésbé intelligens, vagy a színházzal kevésbé együttérző munkaerőink zúgolódnak, sőt kezdenek is elszállingézni a színháztól. Uj embert pedig jelenleg lehetetlen kapni az általunk fizethető bérekért. Ugyanez vonatkozik a túlórákra is: túlórára a munkás nem kötelezhető, és nem is hajlandó a jelen122