Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)
ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - NEMZELTI SZÍNHÁZ
legi túlóradijazás mellett. Ennek következtében a Szent Joha nn a soron következő bemutatóját egy héttel el kellett halasztanunk, mert a hatalmas szinpadi munkát követelő előkészületekre csak a rendes napi munkaidő áll rendelkezésünkre. A kereseti különbség olyan nagy a szinház és a magánforgalom között, hogy a munkások szem elől tévesztik a biztositott jövőt és a decorumot, és szivesen felcserélik a pillanatnyi jólétért. Nagyon kérem Miniszter úr állásfoglalását a vázolt jelenségekkel kapcsolatosan. A magam részéről néhány konkrét kérést is terjesztek elő, nevezetesen először azt, hogy a szinház tagjai ne utólag /helyesebben a hónap közepén/ kapják fizetésüket, hanem előre, ami gyakorlatilag félhavi rendkivüli segélyt jelent, másodszor forgótőkét hosszabblejáratú előlegek engedélyezésére, ami a gyakorlatban szintén karitativ jelentőségű, hiszen a pillanatnyi helyzetből kiindulva úgy látszik, hogy a később levonandó részletek értéke fokozatosan kevesbedni fog. Harmadszor pedig azt, hogy a havi hiteligénylést az előző hónap 8. napjánál későbbi időpontban adhassuk bg, hiszen az árak állandó változása mellett, mikor a pénzt kézhez kapjuk, annak értéke már kétségessé válik, és igy nem tudjuk utolérni magunkat . Végül még azt szeretném jelenteni, hogy a Nemzeti Szinház az állandó nagyarányú áremelkedés miatt evvel csupán helyárai fokozott emelésével kisérelheti meg a lépéstartást. Ez persze éppoly bizonytalan, amely bizonytalan általában a szinházbajáró közönség teherbiróképessége. Legutóbb Miniszter úr hozzájárulását kértem a Kamaraszínház helyárainak 38o pengő maximumig, a Nemzeti Szinház helyárainak pedig 35o pengő maximumig való 123
