Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek
sietek?... Fel a színpadra! A zene szólt! - Hol van az a - /súgó/, kiáltom, hadd verjem meg! Már lement, mondják. Hivják ide, hadd verjem meg! és nem volt, aki gátoljon! Egy szolgálatra ilyenkor leginkább kész lélek lemegy érte; azt mondja neki, hogy én hivatom, A boldogtalan tudta, hogy már éazre kellett vennem a csalódásomat, és mégis feljön, belép az ajtón, én dühösen rárohanok, pálcámmal megütöm; ő kezével védve magát eltűnik a még félig nyilt ajtón, és én azon dühösen ott maradok; később az igazgató, s mások által lecsendesítve végigvártam az előadást. Ez a meztelen tény, egy szóig hiven előadva. Ezek a sajnos tény legemberibb indokai! Tettem súlyának teljes tudatával birván, azonnal felírtam magamat, és a törvényszék rögtöni összehívását kértem. Az igaz gató 24 óráig távol volt; nélküle - azt mondták •»• nem lehet. Másnap megtartották. Addig a sértett féltől többek jelenlétében bocsánatot kértem, a bíróság előtt ismételten kinyilatkoztatván, hogy amennyire személyes ez ügy, ha nem volna a bocsánatkéréssel megelégedve, kész vagyok bármely más személyes elégtételre is. Ő meg volt elégedve, sőt mély sajnálatát fejezte ki, hogy - bár nem rosszakaratból - ő volt e sajnos esemény okozója. Erről 4 tanú tett bizonyságot . /A Reformban/ Ami a szinház tekintélyét illeti, a birák, a szinház törvényei értelmében - egy szóval sem védelmezvén magamat /csak a fentebbiek valóságát konstatáltam/ - elitéltek; másnap az öt tagú biróság megerősítette az Ítéletet. Ezt bizonyították a 3 tagú bíróság elnöke és jegyzője . /Ugyanott/ Én a büntetési összeget, 2o8 ft 33 krt a nyugdíjintézet pénztárába lefizettem. Ezt bizonyítja az idecsatolt nyugta.
