Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta

az eredeti darabokat; azután ismét egy sok tagú, végül egy 5 tagú vegyesbizottságot alakitottak; szóval csaknem minden igazgatással változott a birálat formája, változtak a birálók személyei és a darabok elfogadásának feltételei, csak egy volt mindig bizonyos és maradt mindig ugyanaz; hogy a drámairók túlságos szigort, a kritikusok és a közönség túlságos elnézést vetettek a birálók szemére... Kétségtelen, hogy az állandó magyar szinház megalapítása nagy mértékben emelte drámairodalmunkat mind mennyiség, mind minőség tekintetében. Az első években nem volt azonnal érezhető a haladás; bizonyos tájékozatlanaég, habozás látszik iróinkon. Egyik rész, élükön Szigligetivel, főképp Vörösmarty buzdítására, egyoldalúan a történeti tárgyakat kereste és dolgozta fel előszeretettel, mások a régi műsor hagyományait követve, még mindig a német paródiák /sicl/ és tündéri játékok hatása alatt állottak, s bár e szinmüi formák magyar irányba való terelését nem lehet törekvésükben félreismerni, mégiscsak német utánzatok maradtak biz azok. Különösen az első évben, 1837-ben a megnyitó Árpád ébredéj

r són kivül csak PÁY ANDRÁS Külföldiek cimü 2 felvonásos és a TUSKÓ SIMP1IGIUS álnév alatt adott Magyar Bábel cimü 1 felvonásos vígjátékok voltak az egyedüli újdonságok. E pangás az új szinház fennállását komoly veszéllyel fenyegette. A kicsinyléssel, gúnnyal, gyanúsítással, rágalommal kezet fogva ujjongott a káröröm: íróink nincsenekl A színészek rosszak! Az igazgatás tehetetlen! Bajza végre is lemondott az igazgatásról, 16 hó alatt 4 igazgató váltotta fel egymást, s a pártoskodás és általános zűrzavar közt a közönség teljes