Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta

részvétlensége a azinmüvészet s vele a drámairodalom ügyét hosszú időre megbénitotta. Valóban csoda, hogy a csekély számú buzgó hazafiak lelkesedése le nem lohadt, s annyi támadással, lenézéssel, sőt üldözéssel szemben végre is győzelemre vezették a már-már veszni indult ügyet. A lehangoltság és pangás közepette szólalt fel Vörösmarty, sürgetve az eredeti darabok dijaztatását, és buzditva az Írókat történeti darabok Írására. Bajza még 1837. december 28-án kihirdette, hogy az eredeti színmüveket díjazni fogja. Az első díjazási szabályzat egy egész előadás jövedelmét biztosította a szerzőnek olyan formán, hogy az első előadásból 1/5, a másodikból 2/5, a harmadikból ismét 2/5 részt kapott a költségek levonása után fennmaradt tiszta jövedelemből. A dijazás fejében az előadott szin mü előadási joga örökre a színházra szállott. De mivel a darabok rendesen megbuktak, s már 1839- ápr.14-én azt határozta a részvényesek igazgató választmánya, hogy az ötödös dijakat csak a későbbi előadásokból, és pedig csak akkor nyerendi a szerző, ha darabja hatást igér, és a "repertoironl fennállása remélhető". Később, különösen gr. Ráday Gedeon országos főigazgató idejében rendezték az irói jogdijak viszonyát; az első négy előadásból negyedeket, a későbbiekből 5 %-ot. fizettek a szerzőknek. Utóbb az első 3 előadásból egy-egy harmadot, a későbbi ékből lo %-ot kapott a szerző; de a bérletjövedelem kizárásával, csupán a napi jövedelmekből, és az előadás költségeinek levonása után. Jó darabig fennállott az a szokás, hogy ha a napi tiszta jövedelem nem emelkedett 8o pengő, utóbb 84 oszt-